Korodi Luca és Szurcsik József festőművészek kiállítása a Virág Judit Galériában

 

Kedden kiállításmegnyitón voltam. Korodi Luca Távol Afrikából és Szurcsik József Ember az embernek című kiállításán. Sajnos csak fél hétre értem oda, mert 6-ig dolgozom és emiatt mindig lemaradok a megnyitók elejéről. :( Mindegy ez van. Azért egy beszédet hallottam, mert a két művész kiállítását egyenként elcsúsztatva nyitották meg így Szurcsik megnyitóját láthattam-hallhattam. Kukorelly Endre mondta a megnyitó beszédet, ami nagy örömömre frappáns volt, rövid, lényegretörő és a képekről szólt. Aztán belefeledkezhettünk a kiállításba...

Nem vagyok művészettörténész. A blogba mint művészetkedvelő lakberendező írom meg az élményeimet a festészettel, fotózással kapcsolatban. Ezen kívül fontosnak tartom, hogy alkalomadtán ajánlani is tudjak művészeti alkotásokat is azoknak akik ez iránt érdeklődnek. Mindezek fényében írom, hogy nagyon tetszettek mindkét festő művei.

Korodi Luca képei talán közelebb állnak hozzám, líraibbak, merengőbbek. Az egzotikumhoz való viszonya is eltalált bennem valamit - afrikai táj, vihar, felhők, sivatag - nem beszélve a Budapestről festett képekről, amelyek szinte minimalista eszközökkel - nem tudom van-e ilyen a festészetben -, szóval néha alig egy-két pötty vonal és mégis tudod melyik híd alatt vagy. Némely kép mintha az én mostani őszi, ködös-párás hangulatomat ábrázolná, benne vannak a fájdalmaim, fáradtságom, szeretetem a város iránt, ahogy naponta látom ezt a várost. Nagyon jó volt elmerülni bennük.

NÉHÁNY KORODI LUCA KÉPEIBŐL:

Szurcsik  képei egész más világba kalauzolnak. Egy férfiasan kemény, látszólag lepusztult világba, ahol majdnem mindenkinek "kockafeje" van, de ezek a fejek korántsem egyformák, vagy érzéketlenek, sőt. Hihetetlen de egész finom érzéseket, hangulatokat, rezdüléseket, komoly gondolatokat is ki tud fejezni egy-egy "kockafej". Színek, árnyalatok, pillantások és szájzugok mesélnek. Talán érdekes lenne egyszer cím nélkül nézni őket, hogy kinek mit juttatnak eszébe. Nagyon ütős a kiállítás anyaga, érdemes végigböngészni a képeket, gondolkodásra, felismerésre késztetnek.

Nem beszélek többet, ezt látni kell. Ha kedvet kaptatok, a kiállítás a Virág Judit Galériában van. Ingyenes és november 30-ig lehet látni. Jó szórakozást!

SZURCSIK JÓZSEF NÉHÁNY KÉPE:

Képek: Virág Judit Galéria, artline.hu, vidorfest.hu, Korodi Luca honlapja, artportal.hu

Giccs vagy nem giccs?

Tegnap ezt a képet egy giccsről szóló rokon témájú honlap cikkében találtam. Nem értek egyet vele. A cikkel sem teljesen, de ez egy hosszabb felkészülést igényelne, hogy megmagyarázzam, miért. Most inkább csak "érzem a véleményem" és nem tudom megmagyarázni. Aki esetleg elolvassa az egész cikket, kiváncsi lennék a véleményére arról is.

Szóval most inkább csak a képről szeretnék beszélni. Nekem ez a kép nem giccses. (Van ott még más kép is, ami szerintem ugyanúgy nem illik oda, de most csak ezzel akartam foglalkozni.) Nem tudom miért gondolta a cikkíró - Horváth Tamás -, hogy jól illusztrálja a cikket? Talán a számára szokatlan színválasztás lehet az oka? Esetleg az a tény, hogy több párna is van a kanapén? Vagy csak egyszerűen túl nőies a berendezés?
Az biztos, hogy más , mint amit Magyarországon általánosan megszoktunk, bár egyre több újságban, honlapon láthatunk ehhez hasonló enteriőröket és mi lakberbloggerek :) is igyekszünk sokféle égtájról, stílusból, mindkét nem számára számtalan variációban élhető esetleg provokatív tereket bemutatni, de a giccs fogalmában szerintem benne van a negatívum, az ízléstelenség, főleg abban a hagyományos értelemben és szövegkörnyezetben, ahol ez megjelent. Az hogy kellemetlen, idegesítő valami. Ám továbbmegyek, a giccs jelentésére - nem vagyok művészettörténész, de - újabban számomra valami pozitív is rakódott, amennyiben művészi értelemben kiemeljük és más kontextusba helyezünk egy giccses tárgyat, új értelmet kaphat. Itt szerintem nem erről van szó. Az én értelmezésemben ez a szobarészlet vidám, színes, mégis kellemes és otthonos. Ízléses. Még a minta sem sok benne. A fehér fal és kanapé kiegyensúlyozza a látványt. És akkor mutatok valamit, ami még szebb!
Nézzétek meg ezt a képet:
A képen látható festményt Gesztelyi Nagy Zsuzsa készítette és ő helyezte be valamilyen számítógépes programmal ebbe az enteriőrbe. Sok ilyen képe van, nemsokára bemutatok egy párat belőlük itt is. Tegnap találtam nála ezt a képet és arra gondoltam példaként hoznám fel, mit tesz egy műalkotás egy szobabelsővel. Még ezen a kis képen is látszik, hogyan erősítette fel a berendezés otthonosságát Zsuzsa festményének puhasága, kerekded formái és nem utolsó sorban színeinek harmóniája. (Egy picit persze változtatott a színeken, de csak árnyalatokat.)Szerintem telitalálat, ahogy megtalálta a festmény számára ideális helyet. Látszik, hogy egy ideig építészek közelében dolgozott, legalábbis ezt olvastam róla.
A giccsnek lehet, lassan jó nagy irodalma van, még nem ástam bele magam, de ezek után ezt is meg kéne tennem, hiszen -most jöttem csak rá- nagyon érdekel a téma.
Zsuzsa festményeit pedig ajánlom szeretettel mindenkinek, hátha rájöttök, hogy valamelyik képe csak és kizárólag a ti szobátokban érezné jól magát :) És persze minden szakmabelinek is, újabb lehetőség kis színt csempészni szürke otthonokba.

Cseresznye hálók

Fogalmam sincs miért, de jobban beindul a fantáziám, ha olyan térről van szó, amelyben már van valami, amit nem lehet megváltoztatni - pl. burkolat, meglévő bútor stb. - mintha teljesen újat kéne tervezni, csak a megrendelő kívánságait kell figyelembe venni, aztán kész.

Ez történt velem, amikor Dekorella egy bejegyzését olvasva elgondolkodtam azon, milyen színeket ajánlhatnék egy meglévő cseresznye hálószoba garnitúrához. Elsőre is ezeket mondtam, amiket a képeken láttok majd: szürke, krém, plusz egy kis pasztell zöld, narancs vagy türkiz. (Narancsot meg türkizt nem találtam.)

A fényképeket zömében két olasz cég kínálatából választottam. Az első 5 kép a DOC Mobili cégtől van, a második fele a képeknek pedig a Colomibini cégcsoporttól származik.

Azért keresgéltem rögtön náluk, mert az olaszokra rendkívül jellemző a cseresznye használata, hasonlóan egyébként a magyarokhoz, avval a különbséggel, hogy ők nagyon szép modern bútorokat, enteriőröket tudnak ezzel a faanyaggal is létrehozni, annak ellenére, hogy manapság nincs divatban. Lásd Dekorella kétségbeesését. Bár azt hiszem nem ilyen letisztult, modern az a bútor, amitől szeretne megszabadulni :(

Azt még hozzá kell tennem, hogy Olaszországban nem csak az általunk ismert színárnyalatát lehet megtalálni a cseresznyének -, ami ugye egy pácolásal elért szín -, hanem többféle világosabb fajtáját is használják, így sokkal rugalmasabban alkalmazkodhat modern terekbe. Ahogy néztem a képek között is van egy pár, amelyik ilyen világosabb változat, de azért remélem sikerült így is segíteni Dekorellának elképzelni, hogy mit is lehetne kezdeni azzal a cseresznye hálóval ...

A fönti kép a freshome. com -ról van.

Már megint a színek

Annyira sajnálom, hogy nem tudok nagyobb képeket feltölteni ide! Amikor megláttam ezt az első képet egy szempillantás alatt beleszerettem és tudtam, ezt meg kell mutatnom nektek. Olyan szép lenne nagy méretben! (Ha tehetném, majdnem akkora lenne mint a képernyő.)

Már megint a színek. Ez az elsődleges oka, amiért rajongok ezért a manhattani lakásért. Lágy meleg narancs, ráadásul ezen a bársonyon, aztán jönnek sorban a minták, a formák, a felületek. Mellette az a fekete-fehér aprómintás szófa, telitalálat.

Aztán gyönyörű például ez a hímzett ágyfejvég,

a rengeteg tükör,

ez a lámpa és megint ezek a sötét narancs székek. Nem gondoltam volna, ha nem látom, hogy milyen jól néz ki ez a modern asztal ezekkel a székekkel!

A konyha viszonylag egyszerű, mégis szervesen beillik a lakás stílusába.

És folytatódik a különböző korokból származó bútorok mesteri kombinációja.

A másik kedencem ez a felvétel. Különböző színek, minták, stílusok csodálatos egységben!

És a parketta, a különleges konzolasztal, és így tovább folytatódik a különlegességek sora...

Design: Robert Couturier

Kép: William Abranowicz

Forrás: Elle Decor