Szoba kilátással: vers

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. 12. 25.

Vers

MEGÉRKEZTEM

Ostromlott hétköznapok közt váratlanul csendben megbúvó tisztásra jutottam.
Tudom, mindig is itt volt, de az utat, mely hozzá vezet láthatatlanná tette a
varázslat.

A tó körül ismerős dzsungel, tengernyi növény, virágok, fák, illatos színezet.
Formák százai, mozdulatlan-nyüzsgő, buja környezet, nekem
otthon.

Színpompás, lüktető, mesés őserdő, mennyit kerestelek!
Kimerítő hegymenetek, kétségbeesett zarándoklatok, titkos kertek
közt, tudhattam volna, valahol sejtettem is, csak magamban lelhetlek,
itt leszek valódi
önmagam.

Hallom a vízcseppet,
legördül a levélen,
s a vízbe hull...
Végre minden a helyén,
lassítva elenyész
a vízgyűrű s elér a
lebegés.

Henri Rousseau: Sétáló nő

2017. 01. 07.

Vers

Vajon mire jó

Sokszor nézem a szomszédos panel tetején
a szirénákat és az antennák erdejét.
Csönd van.
Szeretem, ahogy a fény
körbeöleli ott legfelül azt a kis építményt,
talán a lépcsőház vége lehet...
Vajon mire jó ez nekem...
Igen, alatta az óriási ablakok egyenletes ritmusban
sorakoznak lefele és
legalul
ott a kapu.
Kora délután.
Az erkélyek most oldalról kapják a fényt
és tökéletes átlókat rajzol az árnyék
a fakult sárga téglalapokra.
Nem értem, miért, de megnyugtat a látvány.
De tényleg, mire jó, elmondanád?
Tél van.
A ház fölötti kékben ezüstösen csillog három sirály, ahogy épp fordulnak...

Mindig félek, mi lesz holnap.

Csepel, 2017. január 7.

Fotó: Yener Torun

2017. 01. 01.

Vers

Mindent másképp

Mondd hát, miért olyan nehéz
átprogramozni az automatikát
az élet felén
és elérni, hogy mindent másképp...?

Elkezdted újra az elején,
most haladj egyszerűen tovább,
egyik lábad a másik után, tudod,
a tízezer mérföldes út is...
És lélegezz, ne bonyolítsd.

De egyszer csak hirtelen pokolian fáj,
sötét-mozdíthatatlannak tűnik minden akadály.
A tudat beszűkül,
a rettegés rám nehezül,
s a rémület ragacsos pókhálóként feszül
és eltűnt a fény!

Oké, figyelj rám,
gondolkozz, pihenj, várj!
Alapíts saját hitvallást:
csak te tudod, mi kell neked, senki más.

Poklodat énekeld meg,
írd le betűvel,
üvöltsd el hangokkal,
simítsd el ecsettel,
vagy rögzítsd pixelekkel
és másnap könnyebb lesz a reggel.

Merülj el abban, mi téged táplál,
és majd, ha feltöltekeztél,
jöhetnek lassan ők is már...

kiket szeretsz,
adhatod már magadból,
ami csak te lehetsz.

Csepel, 2017. január 1.

Tasha Marie, When I close my eyes

2015. 10. 18.

Vers

Pu-erh

A szobában csönd.

Ülök az ablak előtt.

Vasárnap, októberi

rámsötétedik.

Nézem a kertet,

kezemben a csésze

kiürült.

A szobában csönd.

Ülök az ablak előtt.

2015. 05. 02.

Hangulatom

József Attila: Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep.
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna.Nagy csend.
De hallanánk titkos éji zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon,
és beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.