Vers

Vajon mire jó

Sokszor nézem a szomszédos panel tetején
a szirénákat és az antennák erdejét.
Csönd van.
Szeretem, ahogy a fény
körbeöleli ott legfelül azt a kis építményt,
talán a lépcsőház vége lehet...
Vajon mire jó ez nekem...
Igen,  alatta az óriási ablakok egyenletes ritmusban
sorakoznak lefele és
legalul
ott a kapu.
Kora délután.
Az erkélyek most oldalról kapják a fényt
és tökéletes átlókat rajzol az árnyék
a fakult sárga téglalapokra.
Nem értem, miért, de megnyugtat a látvány.
De tényleg,  mire jó, elmondanád?
Tél van.
A ház fölötti kékben ezüstösen csillog három sirály, ahogy épp fordulnak...

Mindig félek, mi lesz holnap.

Csepel, 2017. január 7.

Fotó: Yener Torun

Helló május!

Megint rájöttem, mennyire szeretem a májust és mindjárt vége. Emlékszem régebben sokkal többet voltam ilyenkor a zöldben. És most is úgy hiányzik. Ez a hónap a még-és-már. Egy ígéret, hogy a nyár még nem kezdődött el, de lehet sarut venni mezítlábra kilakkozott körmökkel és van már fagyi. Ígéret, hogy annyi minden történhet még ezen a nyáron, hogy rengeteg idő van még tervezgetni. Mindenütt virágok színesítik már a városi utcákat is. Az emberek lazábbak lesznek, színesebb ruhát vesznek és ha lehet kerthelyiségbe ülnek be, mert olyan jó egy pohár friss, hideg, szédítő sört inni miközben finom szellő simogatja bőrömet. És a madárcsicsergés is!

Helló május! Nem lehetne, hogy idén egy kicsit tovább maradsz?

Képek: Szoba kilátással, Klein Kinga

Csodálatos élet

Kilátás a Szobából Budapestre

Annyi mindenről szeretnénk még írni ide a Szobába, erről a csodálatos életről, amely nap mint nap meglep és most főleg arról a változásról, ami bennem zajlik, amitől nem félelmetesnek látom ezt az egészet, hanem gyönyörűnek. Írni szeretnék az ellentmondásairól, meglepetéseiről és feltartóztathatatlan áramlásáról.

De most minden energiámat elveszi a Konyhasziget, melyet már sokan lájkoltak innen a Szobából is és amely inkább egy személyes magazin, mint blog. Kicsit szakmaibb, és felvállaltan lájkvadász, mint ez.

Addig is, míg több időt tudok majd szakítani a Szobára hoztam néhány saját mobillal készített képet néhány idei márciusi budapesti sétámról, melyeknek hangulatát - remélem- átadják maguk a fotók. 

Itt jegyezném meg, olyan szponzort keresek, aki egy komolyabb fényképezőgéppel tudná segíteni a két blogot. További feltételekről személyesen. Kérem keressen meg bármelyik e-mail címemen:

kleinkinga26@gmail.com

konyhabutortrend@gmail.com

Fotók: Klein Kinga

A kopottság eleganciája

Francia stílus Budapesten

Van egy csodás üzlet a budapesti Paulay Ede utcában elbújva, mely megérdemli hogy fölfedezzük. Az Orangerie Lakberendezés boltjának már a kialakítása sem hétköznapi, ha belépsz elvarázsol egy másik világba: finom bézsek, nemes szürkék, isteni türkizek. Hangulatát elegáns kopottság és francia elegancia jellemzi. A bútorok egy része francia import, másik része hazai gyártás, mely utóbbi biztosítja a kedvező árakat, illetve az egyedi igényekre való reagálást. A berendezést kifinomult ízléssel válogatott textilek, lámpák, tükrök, asztalnemű egészítik ki. Mostanra pedig már megérkeztek az idei karácsonyi hangulatot biztosító gyertya- és mécsestartók, karácsonyfadíszek, és illattasakok, melyek tovább emelik az ide ellátogatók otthonosság-érzetét. A közelmúltban nagy örömömre csatlakozhattam az üzlet csapatához, és elmondhatom, igazán kellemes érzés ilyen környezetben dolgozni. Ünnepi vásárlásaitok során látogassatok el hozzánk és a szomszédos Kéttemplom Galériába!
Szeretettel várunk mindenkit!
Fotók: Darabos György

A Lónyai utca, az egy csoda

Tegnap a Lónyai utcában jártam. Budapest, IX. kerület és találtam egy a XIX. században épült házat.  Kattintottam néhányat... Jó lenne, ha tudnánk törődni ezekkel a szépségekkel.

Fotó: Klein Kinga

Francia szecessziós kerámiák 1900-ból

Az Iparművészeti Múzeum két csodálatos szecessziós kiállítást hozott létre nemrég. Az egyik a francia Bigot-pavilon bemutatása a nagyközönség számára, erről mesélek egy kicsit most. Igazán időszerű volt az épület  bemutatása - legalábbis, ami megmaradt belőle. Balla Gabriella kurátor a tárlatvezetésen elmondta: a  különlegesen szép műtárgyegyüttest Jules Lavirotte nagydíjas tervei alapján az 1900-as párizsi világkiállításra készítette a Bigot cég. Innen vásárolta meg Radisics Jenő a múzeum akkori igazgatója. Haza is szállították a súlyuk miatt komoly szervezést igénylő darabokat, de valamiért elfeledkeztek róla és csak 1980-ban találták meg azokat, mikor a pince szigetelési munkái miatt lementek átvizsgálni a műtárgyakat. (Kis magyar realizmus:) A gyárat Alexandre Bigot alapította 1894-ben és kezdettől fogva ún. grés flammés, vagyis magas hőfokon égetett kőcserép gyártásával foglalkoztak. Készítettek homlokzatburkoló elemeket, melyek a mai napig láthatóak egyes párizsi házakon, ezen kívül beltéri fal- és padlóburkoló elemeket, kandallókat, díszedényeket is. Egzotikus szépségű mázaikat nem győztem csodálni, melyek az akkori szecessziós stílusnak megfelelően esetlegesek, néhol még az alapot sem takarják teljesen, de ez bennük a megkapó. Matt hatású mázat is tudtak készíteni savval maratva a felületet. Közelről szemlélve láthatóak a kicsapódó kristályok miatti más-más színű foltok a mázazott területen. Egyes darabokon pedig észrevehetőek a függőleges mázazás miatti megfolyások, melyek szintén a felületek sajátos természetességét növelték.
(A fotók tökéletlensége miatt ismét elnézéseteket kérem. Van már egy tervem, mellyel egy jobb géphez juthatnék, remélem nemsokára erről is beszámolhatok.)