Érintő - Frida Kahlo

Új sorozatomban olyan embereket, művészeket szeretnék felidézni,
akikhez intenzívebben kötődöm, mint másokhoz, akiknek véleményével, alkotásaival, bár távol vannak, vagy tán nem is élnek már, érthetetlen módon egy vagyok, legyen az egy apró gondolatfoszlány vagy életet átfogó filozófia. Akikkel kapcsolatban szinte úgy érzem, mintha teljességgel érteném és ismerném őket. Ez  persze nem lehetséges, vagy mégis? Akik megfogalmaztak valamit, amit én is érezni, átélni, hallani, látni vélek ebben a nagy útkeresésben.

Akik valamit megérintettek bennem.

Bátorság - ha Fridára gondolok, ez jut eszembe először. 

Micsoda vad bátorság kellett ahhoz, hogy mindazokat a legbensőbb érzéseket a vászonra vigye és valóban az egész világ elé tárja!?! Képeiből egyszerre sugárzik az erő és a szenvedés, amivel az életét élte soha föl nem adva, hogy megtalálja mi is az élete valódi célja. Nem engedte, hogy eltántorítsák attól, ami ebben legfőbb segítője volt, az, amit a legjobban szeretett csinálni, amivel egyszerre kutatta, gyógyította és kitárta a lelkét: a festés művészetét.
Élete megpróbáltatások sorozata. Ezek között a legtragikusabb, életére a legnagyobb és haláláig hatással lévő: kamaszkori autóbusz balesete, melyben súlyos sérüléseket szenved és után hosszú ideig ágyhoz kötött állapotában a halál is meglátogatja. Házassága Diego Rivera-val a kor híres-hírhedt festőjével pedig héja-nász, se veled, se nélküled kapcsolat. A megcsalások, elválások-kibékülések, szenvedélyes veszekedések közt, melyek közt sejthetően sokszor magányos volt, igazi női őserőre volt szükség, hogy megtartsa méltóságát. És a művészi lét - kinőni a férj árnyékából és saját jogon valódi festővé válni szintén folyamatos kihívás, melyet gyönyörűen, magas szinten teljesített. Innen nézve ez ilyen egyszerű, de valóban ott lenni, megvetni a lábunkat a hétköznapok monotóniája közepette és azon tépelődni, vajon hogyan teljesíthetjük be legtökéletesebben utunkat - ez kegyetlen küzdelem. Fridában ezt a küzdelmet is látom.

Sok-sok tépelődés és kételkedés árán, teremtette meg és vállalta föl önmagát, előtérbe helyezve, nyersen kitárva önnön sebezhetőségét. Saját magát ábrázoló számtalan képe is azt bizonyítja: alkotó munkája folyamatos szembenézés, önmarcangolás, önmagát tisztán látni vágyás volt. Vajon készített-e valaha festő ennyi önarcképet? És azok az alkotások is, amelyeken látszólag nem szerepel, azok is mind róla szólnak szimbolikusan vagy áttételesen: csendéletek, családi képek, vagy egész más tematikájú művek. Végül pontosan ettől a következetes útkereséstől lett döbbenetesen hiteles és jelentőségteljes, amit alkotott. Átjön a képein a pokoli kínlódás, a válaszok keresése az élet alapvető kérdéseire: születés-szülés, halál, nőiség, férfi-lét, boldogság, gyermekáldás, melyek időről-időre mindannyiunkat foglalkoztatnak egy életen át. Akár fájdalmas-őszintén szembenézünk velük, akár dühös-harcosan megtagadjuk azokat.

Néhány link vele kapcsolatban:
NSU Museum Art 
Egy Huffington Post cikk
Frida Kahlo & Contemporary Thoughts
Frida Kahlo Foundation
Frida Kahlo

Mexikói hacienda

Lakberendezés Mexikóban

Mehetnék mondjuk Mexikóba. Egy ilyen vidéki házban nem érezném elveszettnek magam. Kötelességem hinni, hogy lesznek még alkalmak, amikor csodálatos, még-sohasem-látott tájakon járhatok. Végigsimítom majd kezemmel a házfalakat, beszívom idegen kertek illatát, és beszélgetek emberekkel, akinek nyelvén nem beszélek. Különben mi értelme volna ennek az egésznek...

Forrás: Home Adore

Lehet a mennyország, lehet a pokol

Hotel California, Mexikó

Ígéretem szerint itt a mexikói szálloda, mely nem is akármilyen. Ez a híres-hírhedt Eagles által megénekelt Hotel California!

"This could be heaven and this could be hell..."

A hotelt 1950-ben nyitotta Mr. Wong, kínai emigráns, aki feleségével és 7 leányával szintén a 16 szobás intézményben lakott. Annak érdekében, hogy a helyiek azt higgyék ő is mexikói, megváltoztatta a nevét Don Antonio Tabasco-ra. A fedőnév-művelet azonban nem sikerült, hiszen rövidesen "El Chino"-nak vagyis "A kínai"-nak kezdték el nevezni a helység lakói. Az 50-es években azzal vált népszerűvé, hogy elsőként szervírozott hideg sört a városban, köszönhetően a La Paz-ból ideszállított jégnek. A szálló hírnevét a 60-as, 70-es évekbeli ködös történeteknek, pletykáknak köszönheti, melyeknek egyike szerint az Eagles is tulajdonolta az épületet, de a szálloda honlapja cáfolja ezt. Mítoszát az együttes 1976-os Hotel California című száma emelte az egekbe. A népszerű dal allegórikus szövege a legjobb alapot szolgáltatta a legendához. Mint a művészeti alkotásoknak általában, ennek is többféle értelmezése lehet, mindenki arra buzdítok, találja meg a sajátját benne.
Fotók: Katja Presnal 

On a dark desert highway, 
Cool wind in my hair, 
Warm smell of "colitas" 
Rising up through the air, 
Up ahead in the distance 
I saw a shimmering light,
My head grew heavy and my sight grew dim, 
I had to stop for the night. 

There she stood in the doorway, 
I heard the mission bell 
And I was thinkin' to myself :
"This could be heaven and this could be hell"
Then she lit up a candle,
And she showed me the way,
There were voices down the corridor, 
I thought I heard them say 

Welcome to the Hotel California, 
Such a lovely place, (Such a lovely place) Such a lovely face
Plenty of room at the Hotel California, 
Any time of year, (Any time of year) You can find it here

Her mind is Tiffany-twisted, 
She got the Mercedes bends
She got a lot of pretty, pretty boys 
she calls friends 
How they dance in the courtyard, 
Sweet summer sweat 
Some dance to remember, 
Some dance to forget

So I called up the Captain 
"Please bring me my wine" 
He said, "We haven't had that spirit here 
Since nineteen sixty-nine" 
And still those voices are calling from far away, 
Wake you up in the middle of the night 
Just to hear them say:

Welcome to the Hotel California, 
Such a lovely place, (Such a lovely place) Such a lovely face
They're livin' it up at the Hotel California, 
What a nice surprise, (What a nice surprise) Bring your alibis

Mirrors on the ceiling,
and pink champagne on ice, and she said:
"We are all just prisoners here, 
Of our own device" 
And in the master's chambers 
They gathered for the feast, 
They stabbed it with their steely knives, 
But they just can't kill the beast

Last thing I remember, I was running for the door,
I had to find the passage back to the place I was before, 
"Relax," said the night man, "We are programmed to receive, 
You can check out anytime you like... but you can never leave"

A Hotel California c. lemez belső borítója középen az együttessel

Képek forrása: Skimbaco