Szoba kilátással: utazás

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. 07. 19.

Vers

Fotó: Nyári eső Ráckevén, Szoba kilátással blog

Merülés

Nyugtató nyári eső,
szétterülő szürke fény,
megrezzenő fűszál a strand gyepén,
csöndes cseppek a levélen...
ismerik, amit gondolok,
s hogy merre a vidék, hol most kóborlok.

2016. 05. 01.

Bergamo, amore mio

Tegnap töltöttem be az ötvenet.

Akárhogy is nézem, ez krízis. Gondoltam írok majd valami bölcset, szépet, hogy semmit nem bánok, meg ilyesmit. Nem megy.

Megmutatom inkább a Bergamóban készült képeimet, melyeket milánói utazásunk során készítettem. Nagy rohanás volt az egész, épphogy csak belekósoltam picit az óváros, Cittá Alta hangulatába, ráadásul nem számítottam városnézésre, így fel sem tudtam készülni belőle. Nem mintha akkor lett volna idő bemenni a Colleoni kápolnába vagy Donizetti szülőházába... Így is folyamatosan rám vártak a többiek, mert lemaradtam fényképezni.

Drótkötél vontatású vasúttal mentünk föl a Felsővárosba. Az induló állomáson lévő kávézó annyira hangulatos volt, hogy megkértem a pultost, hadd fényképezzem le őt is. Fent, ahogy kiléptem az állomás épületéből úgy éreztem, mintha egy varázslatos időutazáson vennék részt. Szűk, kanyargós utcák, váratlanul felbukkanó tipikus, mégis különös atmoszférával. Nem tudom miért olyan vonzó ez számomra. Egyszerre ismerős és idegen. Soha nem jártam ott, mégis beszédbe tudok elegyedni bárkivel. Beülhetek meginni egy kávét egy sehol másutt nem ízlelhető süteménnyel. Furcsa, hogy van a világnak olyan helye, amelyet sosem láttam, még csak a létezéséről sem tudtam mégis mikor egyszer csak ott vagyok, rögtön úgy érzem odatartozom, tudnék ott élni. Jó-jó tudok olaszul, de ez mégsem minden...

Boldog vagyok, hogy ennyit is, így is láthattam belőle. És ha majd egyszer végre én tervezem az olaszországi utamat, Bergamóra minimum három napot szánok, ... vagy még többet, ahogy kedvem tartja.
Orsi, köszi a fényképezőgépet!

Fotók: Szoba kilátással, Klein Kinga

2015. 07. 05.

Göröghon

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Babits Mihály: Messze... messze...

Fotó: Pavlos Fysakis

Különös csoda lehet ez az ország is. Tenger, ouzo, fehér falú házak, olajfák és elbűvölő hotelek: klasszikus lakberblog téma. De nem tudok most csak a paradicsomi állapotokra gondolni. Mindig is imádtam a mediterráneumot, szeretem a szépségeit, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, ami ott történik. Hogy élnek ebben a helyzetben az emberek? Milyen lehet sorban állni a bankautomaták előtt és közben nem tudni, mit eszik jövő héten a családod? Milyen lehet klasszikus díszletek között kétségbeesetten és tehetetlenül figyelni, mit tesznek a politikusok, akikre az országodat bíztad. (Ez az érzés ismerős.) És vajon mi lesz a mai népszavazás eredménye? Mit esznek reggelire, mit gondolnak, hogy élnek az emberek ebben a tájban, ami valaha Európa bölcsője volt? És milyen ott a tenger, mely mindenhol ott van és körbevesz kinek vigasztalóan, kinek fenyegetően. Jó lenne ott lenni az emberekkel. Nem ítélkezni, csak nézni, fényképezni, próbálni befogadni ezt nagy múltú kultúrát, amely most legújabb válságát éli és megmutatni a világnak, mit látok belőle. Embereket, fényeket, házakat, arcokat hozni magammal, és elmerülni azon, hogy micsoda egyéni sorsok, poklok lehetnek a négy fal között.
Képek a lensculture, és Calliope Karvounis honlapjáról Görögországról, görög fotósoktól. És képek egy csodálatos üdülőhelyről Mykonoson ...