Oldalak

2016. 08. 16.

Arcok a mélyből

Essam Marouf kairói születésű festőművész képei.



























Forrás: Gallery Ward, Art of the Mid East, Tutt'Art

2016. 07. 27.

Levél kamaszkori önmagamhoz

Néhány héttel ezelőtt a WMN oldalán a szerkesztők egy videót tettek föl, melyben fölolvasták kamaszkori önmagukhoz írt leveleiket. Ez annyira tetszett nekem, hogy szép lassan én is megszültem levelemet, melyet itt olvashattok. A vicc az, hogy írás közben jöttem rá, a tanácsok most is érvényesek, több mint 30 év elmúltával...

Mottó:
Do with these words what you will
It's time for us to be for real
You'll be stuck on the ground until
You finally break the shell

India Arie: Break the Shell
Hahó!

Ébresztő! 
Először is fontos és szerethető NŐ vagy. Hidd el, úgy, ahogy vagy. Tényleg. Ne foglalkozz annyit a tested szégyellni valónak tűnő tökéletlenségeivel. Minden oké rajtad. Igen, a melled is. Azok az újságok nem valódi nőket mutatnak. Hidd el, egyszer majd mosolyogva fogod nézni a mostani fotóid, hogy mennyire szép voltál. Nem vagy ciki. És az sem, hogy szeretsz teli szájjal nevetni, hangosan énekelni, hogy szeretsz önmagadba feledkezve táncolni, hogy jólesik a középpontban lenni. Nyugodtan csináld azt, amihez kedved van. Elég lesz akkor visszavonulót fújni, ha valami nagyon fáj, ha bántottak, de azt is csak addig, míg eldöntöd az vagy-e valójában, amit tettél, teszel? Ez az élet-e az, amit szeretnél magadnak? Ha a válasz: igen, baromira ne törődj azzal, hogy mit gondolnak mások, vagy hogy mennyire fáj. (Egyáltalán honnan veszed, hogy kiröhögnek?) Nem leszel tőle kevésbé szerethető, ha önmagad vagy. Jogod van hozzá. Nem bántasz meg vele senkit. Ha mégis ezt sugallja valaki, nem szeret igazán. Vagy te nem szereted igazán...
Add oda magad teljesen, ha úgy tetszik, és mondj nemet, ha nem akarod. Ez lényeges: mindig mondj nemet bármire, ha kicsit is úgy érzed, valami nem stimmel. Állj le, kérj időt, gondolkodj rajta! Másként elsodornak az elvárások, mások elvárásai. Figyeld meg magad, keresd meg önmagad. Ha fogalmad sincs mit szeretnél, és mire vágysz vagy ha tudod, de nem mersz kiállni érte most, később nagyon-nagyon nehéz lesz. Ha nem veszed komolyan, ami most benned él, lassan elfelejted, hogy mit is szerettél volna annyira, és egyszerre csak azt veszed észre, hogy valaki más életét éled. 
Semmi sem fontosabb annál, amit te magadénak érzel, de tenned kell érte. Indulj el és keresd meg! Ne félj attól, hogy hibákat követsz el, ne félj attól, hogy nem tudsz egy csomó mindent. Menj és merj! Ha vállalod a döntéseidet, minden tévedés elvezet egy-egy felismeréshez saját magadról, néha csak valami banális dolog derül ki, máskor viszont igen, tragikus szembenézés lesz belőle, ami aranyat ér. Ebből lesz az a bölcsesség, amire vágysz. A sikerek önbizalmat adnak, a kudarcok utáni talpra állás pedig az önbecsülést. Merj kérdezni, merj válaszolni, merj elbaszni valamit. Így ismered majd meg magad. Ez sokszor fájdalmas, de ha nem teszed meg, nem találod meg a saját utad és nem találsz társakat sem hozzá. Akkor maradsz majd igazán egyedül, elbújva, ismeretlenül a világnak egy sötét zugában, a semmi ágán.
De kérlek, ne félj! Vagyis ne a félelmeidnek higgy, hanem a szárnyalásnak. Minden jót higgy el magadnak, amit valaha is képzeltél magadról, vagy valaha bárki is mondott neked. Még ha képtelennek is tűnik először.
Ébredj fel! Indulj el! Küzdj meg azért, amit fontosnak, igazságosnak és szépnek tartasz!
Tiéd a világ!
HA ELHISZED.

És végül egy dal, mert a zene mindig szívbe talál nálad. A szöveggel együtt, ami itt most különösen fontos :)



India Arie: Break the Shell
I met a prophet dark as the night
She could see into my soul
Said she'd been watching and had some advice
She said shadows make you whole
A life without pain is a wolf in sheep's clothes
Cause if you listen to the lessons that it holds
You'll find the gold
Child it's time to break the shell
Life's gonna hurt but it's meant to be felt
You cannot touch the sky from inside yourself
You cannot fly until you break the shell
I can remember when I was a child
How the grown folks seemed so crazy
Why are they so angry, why are they so loud?
And when I grow up that's never ever gonna be me
That was the moment that I decide
That I would build a wall just shy of six feet tall
Too strong to fall
Child it's time to break the shell
Life's gonna hurt but it's meant to be felt
You cannot touch the sky from inside yourself
You cannot fly until you break the shell
Courage is not being hard
It's time to peel back all of the layers
You put between who You're meant to be
And who You are
And go be who You are
So much disappointment to finally understand
That there is no such thing as perfect
Were all simply doing the best that we can
And we have a choice to live or truly be alive
Child it's time to break the shell
Life's gonna hurt but it's meant to be felt
You cannot touch the sky from inside yourself
You cannot fly until You break the shell
Child it's time to break the shell
Life's gonna hurt but it's meant to be felt
You cannot touch the sky from inside yourself
A bird cannot fly until it breaks the shell
Do with these words what you will
It's time for us to be for real
You'll be stuck on the ground until
You finally break the shell




2016. 05. 20.

Meztelen igazság


Őszintén szólva én még sosem ettem kádban, inni igen, de enni nem szoktam. Ezt az érzést viszont, amit bennem a képek felidéztek nagyon  is jól ismerem.
Elmondom, mi is ez.
A "mindenki elmehet a jó büdös francba" érzés. 
A "most végre egyszer jól fogom magam érezni" érzés.
Az "otthon vagyok" érzés.
A "ne zavarjon senki, egyedül akarok lenni" érzés.
A "de jó volna egy igazi pasi végre" érzés.
A "most minden rendben lesz" érzés.
A "végre azt csinálok, amit akarok " érzés.
A "leszarom, hogy hízlal" érzés.
A "de jó végre egyedül" érzés.
A "holnap jó messze van" érzés.
A "hová tűnt az életem" érzés.


Folyatod? 
Vagy neked egész más jutott eszedbe? 
Elmondod?

Lee Price festményei következnek. Jórészt önarcképek. Merész önfelvállalás. A ilyesmit én hősiesnek tartom.






















2016. 05. 01.

Bergamo, amore mio

Tegnap töltöttem be az ötvenet.
Akárhogy is nézem, ez krízis. Gondoltam írok majd valami bölcset, szépet, hogy semmit nem bánok, meg ilyesmit. Nem megy.

Megmutatom inkább a Bergamóban készült képeimet, melyeket milánói utazásunk során készítettem. Nagy rohanás volt az egész, épphogy csak belekósoltam picit az óváros, Cittá Alta hangulatába, ráadásul nem számítottam városnézésre, így fel sem tudtam készülni belőle. Nem mintha akkor lett volna idő bemenni a Colleoni kápolnába vagy Donizetti szülőházába... Így is folyamatosan rám vártak a többiek, mert lemaradtam fényképezni. 
Drótkötél vontatású vasúttal mentünk föl a Felsővárosba. Az induló állomáson lévő kávézó annyira hangulatos volt, hogy megkértem a pultost, hadd fényképezzem le őt is. Fent, ahogy kiléptem az állomás épületéből úgy éreztem, mintha egy  varázslatos időutazáson vennék részt. Szűk, kanyargós utcák, váratlanul felbukkanó tipikus, mégis különös atmoszférával. Nem tudom miért olyan vonzó ez számomra. Egyszerre ismerős és idegen. Soha nem jártam ott, mégis beszédbe tudok elegyedni bárkivel. Beülhetek meginni egy kávét egy sehol másutt nem ízlelhető süteménnyel. Furcsa, hogy van a világnak olyan helye, amelyet sosem láttam, még csak a létezéséről sem tudtam mégis mikor egyszer csak ott vagyok, rögtön úgy érzem odatartozom, tudnék ott élni. Jó-jó tudok olaszul, de ez mégsem minden...
Boldog vagyok, hogy ennyit is, így is láthattam belőle. És ha majd egyszer végre én tervezem az olaszországi utamat,  Bergamóra minimum három napot szánok, ... vagy még többet, ahogy kedvem tartja.
Orsi, köszi a fényképezőgépet!


































Fotók: Szoba kilátással, Klein Kinga

Fb. like

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails