Oldalak

2010. 05. 16.

Erkélyek - Budapest - 2010 április

Elhatároztam, hogy indítok egy olyan sorozatot, amelyben részleteiben mutatom be Budapestet saját fotókkal. Az erkélyekkel, balkonokkal kezdem, a teljesség igénye nélkül. Elkezdtem ugyanis fotózni április elején és azt vettem észre, hogy nem tudom abbahagyni, mindig találok valami témát, vagy azért mert cikis, csúnya, vagy ellenkezőleg. Így hát kényszerítettem magam, hogy félbehagyjam. Persze amit itt fogtok látni természetesen csak egy válogatás. Először is lássuk mit is tartunk erkélyeinken? Hát ezt,


azt,

amazt.
Biciklit sokan és száradó ruhát is jó páran, szerencsére van ahol a színekre is figyelnek:)






De ez itt elég siralmas.


Vannak kék színűek...
és vannak narancsok.


A most következőkön sincs virág, de legalább üresek, rendezettebbnek tűnnek.
Ez itt - a visszafogott.

Az arisztokratikusan elegáns.




A rejtőzködő.


És végül a zen erkély.

Végére néhány olyan, ahol némi zöld szín, vagy egyenesen virág található. Gratulálunk! Mindenki mentségére legyen mondva talán túl korán van még a virágözönhöz és az időjárás sem túl kegyes velünk, reméljük viszont, hogy szeptemberre már egyre több növény csodálhatunk Budapest erkélyein.







2010. 05. 12.

Fény, szenvedély, érzelem

A következő képeket Antonio Amen portugál fotós készítette. Mottója:"A fényképezés fény, szenvedély és érzelem rögzítve az időben."
Minden kép a portugáliai Portoban, szülővárosában készült. Azt hiszem több szöveg nem kell hozzá. Nézzétek meg őket!




2010. 05. 07.

"A színek egész orgiája"

Remélem emlékeztek még Koltai Róbert egyik régi rádiókabaré jelenetére, amelyben egy tanár monológját mondja el, aki rajzszakkört akar indítani és ennek érdekében minden egyes osztályba bemegy és újra és újra előadja ugyanazt a lelkesítő szöveget, ami persze a végére már szinte összefüggések nélküli össze-vissza beszélés időnként visszatérő állandó kifejezésekkel. Ilyen például "a színek egész orgiája!" is. Hát ez jutott eszembe, illetve a fülembe az ő hibás esz betűjével, mikor ezeket a képeket elkezdtem nézegetni.
Ez a pennsylvaniai farmház szinte a szivárvány minden színében játszik, mégsem ízléstelen vagy sok, legalábbis nekem. Nagyon közel áll ez a saját ízlésemhez. Imádom a színeket, mert vidámságot, életet hoznak az otthonunkba. Nem szabad félni, megfelelő odafigyeléssel, bátran lehet alkalmazni őket.
Kíváncsi vagyok mit szóltok ehhez a házhoz, amit Jeffrey Bilhuber amerikai szakember tervezett. Ő egy sikeres és jónevű belsőépítész és pontosan ez stílusának lényege, amit itt láthattok. Egy adag klasszikus amerikai stílus megbolondítva élénkebb színekkel és egy fuvallatnyi modernséggel. Keveri a vidékit a városival, a modernt a rusztikussal. Elegáns mégis közvetlen.
Ezen a képen az előtérből nézünk be a lakásba. Nem szeretem megnevezni a színeket, ugyanis az elnevezések szerintem mindenkinek mást-mást jelentenek - erről még majd szeretnék egy külön bejegyzést írni -, itt azonban megemlíteném, hogy a cikk szerint, amit írtak róla Bilhuber egy a Mount Vernon-on látott szín alapján kevertette ki a kéket. Jó lehet a színmemóriája!




Ez itt a nappali újabb színekkel. Felhívom a figyelmet a festett hajópadlóra, etnós mintával, nagyon tetszik! Később lesz közeli kép a mintáról is.

Étkező.

Ez is két étkezőszék, csak a másik szobában tartózkodnak, amíg szükség lesz rájuk. Nem rossz ötlet, ha van hely.
Ez itt a "sunroom"-nak hivott nappali.(Ha valaki tudja ezt hivatalosan hogy fordítják, szívesen veszem, ha megírja- nem tudok jól angolul.) Nézzétek meg a kanapé mekkora, ha minden igaz több, mint 5 m hosszú! (17 láb)
A már előre jelzett minta. Érdekes módon valami varázslatos teljességet érzek benne, nem tudom...
A konyha.
Ez pedig egy csodás rusztikus külső fala a háznak, ami az átétépítés során belülre került és rendkívüli hangulatot kölcsönöz a családi nappalinak. (family room)

Ugyanezen helyiség többi oldala.


Fotel hímzett párnával a nappaliból, ahol a sárga kanapé van. Az etnós hangulat újabb jele.

Fürdő és háló.

És végül a legelőször bemutatott helyiség (entrance hall) egy másik fala kandallóval és finom puha fotelekkel, csüccs!


Forrás: housebeautiful.com

2010. 05. 05.

Gondolkodom - májusban is :)


Legalábbis próbálkozom. E havi gondolataim a virágok körül forognak. Itt a tavasz, sorban nyílnak a szebbnél szebb virágok, tobzódunk a friss színekben, a levegő tele van virágillattal - és az allergiások szitkozódnak : ) Szegények, komolyan sajnálom őket, de én imádom ezt az időszakot. Még az az eset is csak ideig-óráig lohasztotta le a kedvemet, ami nemrég történt a környékünkön. Van egy-két virágágyás és ilyenkor szépen teleültetik őket. Amiről most szó van, az egy sárga tulipán ágyás. Volt. Mert nem virulhatott sokáig. Egyik reggel, mikor már a bimbók kezdtek volna kinyílni azt vettem észre, hogy teljesen tönkretette valaki őket. Először azt hittem, hogy "csak" mondjuk, kutyák csinálták. Ez sem lenne szép, mert nekem is van kutyám és tudom, hogy meg lehet nekik tanítani, hogy mit ne csináljanak és persze póráz is van a világon, bár én nem szeretem használni - remélem a közterület felügyelők nem olvassák ezt ;) Szóval amint viszont közelebb mentem láthattam, ami egyértelmű, hogy vandál módon letépkedték őket, szinte kivétel nélkül mindet, úgy hogy közben az egész ágyást feldúlták, összetaposták. Később megtudtam egy kutyás társtól, hogy ez éjszaka történt, észre is vette valaki, de akkor már késő volt, aztán reggel látták őket, hogy árulták a közeli aluljáróban a virágainkat. Mindannyiunkét, a közösségét. És ez nem elszigetelt eset. Tömegével látni ilyenkor megtépázott orgonabokrokat, korábban nárciszok is "tűntek el" nálunk, a munkahelyem előtti kis kertbe pedig kijött a közeli fodrászat egyik dolgozója és az orrom előtt szedte le a tulipánokat. Én csak néztem rá, ő meg azt mondta mosolyogva: - Valaki úgyis leszedi, akkor miért ne én ?
Hát nem tudom, ti ezt normálisnak tartjátok? Szerintem ez szűklátókörűségre vall, meg önzésre. Én gyönyörködnék bennük, ő meg hazaviszi csak magának. Arról nem is beszélve, hogy mi marad utána. Szegény orgonabokrok például siralmasan festenek egy-egy ilyen támadás után. Nem is értem, komolyan. Inkább még kéne ültetni nekünk is, hiszen a mi környezetünk, mindennap látjuk. Erről eszembe jut egy lakóközösség valahol Budapesten egy lakótelepen, akik maguk szépítik a környezetüket már régóta. Szerintem ez lenne a követendő példa. Még akkor is, ha nem ültetett virágokról van szó. Annyira szép ilyenkor a város, még nem porosodtak be a levelelek, harsány, friss zöld minden, a madarak is teszik a dolgukat. Mindegy azért sem leszek rosszkedvű, csak szóltam. Szóltam, hogy szerintem másképp is lehetne. Vélemény?

Fotók: homesandgardens.com, kepeslapneked.hu, vadex.hu

Fb. like

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails