Oldalak

2010. 04. 06.

Gondolkodom :)

Nagyon szeretem a Szép Lak újságot, a magyar lapok közül ez az egy, amelyet minden hónapban megveszek. Régebben egy másik volt, de most már talán harmadik éve, hogy rendszeresen ezt vásárolom. Mellette persze mást is, de ezt mindig.


A márciusi szám "Levél az olvasóhoz" c. rovatában azt írja Berényi János, a főszerkesztő, hogy nehéz dolguk van, mert rengeteg a barna-bézs, minimál lakás, szinte mind-mind egyformák és így nehéz színessé, színvonalassá szerkeszteni a lapot. Egyrészt - hadd hízelegjek -, nem vettem észre.
A magyar lakások persze ritkán tükröznek olyan merész stílustársításokat, elvétve mutatnak olyan modern művészeti alkotásokkal teletűzdelt, néha polgárpukkasztó berendezéseket, amit például a Manzárd Café-n láttam, még az is keveseknek adatik meg, hogy drága, designerek által tervezett bútorokkal vegyék körül magukat. Ez utóbbira nemrég láttam példát, azt hiszem pont az említett újság hasábjain. Számomra az is egyértelműen kiderül, ha a Szép Lakot lapozgatom, hogy a törekvésük minél többféle stílust, minél színesebb, személyesebb lakásokat bemutatni. Én pont ezért szeretem. Azt is észre vettem, hogy mindig van egy lakásbemutató riport, amely olyan lakást mutat be, amely sokkal merészebb, újítóbb, szokatlanabb, mint az eddigiek, főleg a színek és stílusok keverését illetően. Ez sokszor nem konkrét megrendelőnek készül - úgy vettem észre -, hanem úgynevezett bemutató lakás, amit ezután fognak eladni. Tehát megint nem a megrendelő volt a bátor, hanem a szakember. Az, hogy a nagy átlag ízlése kissé egyforma és sablonos, szerintem mindig így volt. Ez nem a belsőépítészek és lakberendezők hibája, mert nekik azt kell formába önteni, amit a megrendelő elképzel, vagy legalábbis, amit megpróbál elképzelni. Nem is biztos, hogy hiba, mert ugye nem kell mindenkinek Philippe Stark székekből vacsoráznia, azért én mégis azt gondolom a magyar ízlés egy kissé befülledt, legalábbis az átlag, ha meg tudjuk jeleníteni magunkban, hogy mi is az. Még mindig sokan képzelik, hogy nagyon-nagyon-nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy valakinek - egyszerűen szólva - szép, korszerű és személyre szabott legyen a lakhelye. Vagy egyszerűen lusták ahhoz, hogy energiát fektessenek az ügybe és emiatt csak félmegoldások jönnek létre. Itt jövünk mi a képbe, mi, lakberendezők, belsőépítészek, designerek. Meg kell mutatnunk, akinek lehet, hogy mennyi minden van a világon, ami egy lakást kuckóvá, palotává, bemutatóteremmé :), vagy egyszerű otthonná tehet. Kinek mivé. Mennyi anyag, szín és forma létezik. Megmutatni, hogy nemcsak egy kiváló műalkotás - imádom a festményeket -, hanem egy egyszerű mütyür is - esetleg egy kimustrált tornacipő (Forrás:kisflanc)- tehet hozzá valamit, ahhoz a térhez, amit lakásunknak nevezünk. Azt gondolom, hogy nem erőszakosan, de noszogatni kell a kedves vevőket, hogy jobban elmélyedve a témában és önmagukban keresgéljenek ők is újabb és újabb megoldásokat. Ez persze a héköznapokban nem ilyen rózsaszín - van aki hallani sem akar másról, mint az első és egyetlen ötletéről, ami megvalósíthatatlan -, de kisebb-nagyobb siker- és kudarcélményekkel jutunk szépen előre, ha nem adjuk fel. Remélem én is tehetek valamit ezzel a bloggal, hogy távolabb láthassunk és sokfélét.

9 megjegyzés:

sea970 írta...

Kedvesem! Máris felajánlom a lakásomat minta példánynak. Várom az ötleteidet, hogy mit tudsz belőle kihozni, persze kevés pénzből. És kimustrált tornacipőnk is akad bőven...
:D :D :D

Klein Kinga írta...

Na, most megkaptam! A feladatnak viszont örülök, nem is tudod mennyire. Köszönöm és azonnal munkához látunk.

kisflanc írta...

Hát ez szép volt, én pedig teljesen egyetértek az állításoddal és az elméleteddel!:-)

Klein Kinga írta...

Köszi, jólesik.

Pepe írta...

Szia Kinga,

sajnos nagyon igazad van!
Azt mondják az okosok, hogy boldogabb országokban úgy 5, max. 10 évente az emberek lecserélik a bútoraikat (ebből élnek a lomisok! :) és sokan ilyenkor stílust is váltanak trendkövető módon.
Magyarországon - nyilván nem függetlenül a gazdasági okoktól - ez 15-25 év...
A másik fő probléma éppen az ízlésformáló szaklapok kérdése. Sajnos még ha a szándék meg is lenne, nem nagyon tudnak hazai példákkal szolgálni, ráadásul fennáll a veszélye annak, hogy az olvasók elpártolnak, ha ízléstelen - értsd az ízlésüknek nem megfelelő - cikkek tömegével találkoznak. Az emberek többsége pedig abba szeret bele, amit lát. Ha nem lát mást, akkor nem tudja, hogy másba is szerethetne.
A konformizmus, a közílésnek megfelelés pedig sajnos a legtöbb embert blokkolja abban, hogy merész legyen, még ha titokban vágyna is rá.
Amit tenni lehet az az, hogy a magunk kis véleményformáló eszközeivel bemutatjuk azt, hogy másként is lehet, és a megbízások során is meg kell próbálni icipicit "kisokkolni" az ügyfelet a megszokottból. Egy-két jó hangulati lap meg tudja mutatni, hogy van mááááááásik!

Üdv,
Pepe (hna design)

Klein Kinga írta...

Igen-igen pont ezt akartam kifejezni én is. És ismétlem, szerintem akkor is érdemes a változtatáson gondolkodni, ha nem tudjuk lecseréni az összes berendezési tárgyunkat, csak ezt azt. Átgondolt tervezéssel egész jó kis átváltoztatásokat lehetne csinálni nem túl drágán. Persze ezért nem fordulnak külön lakberendezőhöz, pont azért, mert nincs rá pénz - mi nem ebből fogunk megélni -, én azért pusztán az elvet is hirdetem, hogy ne csücsüljünk olyanban évekig, amit már ununk, vagy eleve utáltunk, csak a lustaság miatt. Nagyon ártalmas lehet testileg lelkileg. Munkára fel, itt a tavasz!

Klein Kinga írta...

Kezdetnek dobáljuk ki kegyetlenül, azt amit nem szeretünk, vagy nem használunk! Csak tisztulni fog a kép.

dizain írta...

Szia Kinga,

mélységesen egyetértek Veled. Sajnos itthon a közízlés még mindig nagyon messze van a meghökkentően egyedi dolgok befogadásától. Ezt milyen szépen fogalmaztam, pedig tudnám csúnyábban is. :-) A mi feladatunk, hogy megpróbáljuk ezen változtatni. Jó a cikk!

Üdv,
viki

Klein Kinga írta...

Köszönöm. Tudod, néha én is nagyon dühös vagyok és magamban durvábban fogalmazok, de kell hogy legyen türelmünk ehhez. Ha nem értjük meg az embereket, nem tudunk nekik olyan új dolgokat kitalálni, amire azt mondják: - Jé, hát ezt nem tudtam volna így megfogalmazni, de pont ilyenre gondoltam!
Valahogy így...

Fb. like

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails