"Karácsony.
A német Weinacht-nak mondja, weiche Nacht, azaz az avatás, a beavatás
éjszakája. Szent éjszaka, mondják más nyelvek, és mi is nevezzük Szentestének a
karácsony estéjét. Ami szent, az eredeti héber értelmében elkülönített, isten
számára elkülönített tárgy, személy, idő.
A külső sötétség és a
bent a szobákban gyújtott gyertyafény is arra figyelmeztet, hogy titkok
közelében járunk, de erre utal még a bejgli befelé tekeredő spirálvonala is,
vagy a feltörni való karácsonyi dió. Valamit odabent kellene megtalálnunk - a
belső napot, a belső fényt, mondták a misztikusok, vagy éppenséggel az éjféli
napot.
(...) Erre figyelmeztetett az is, akit ezekben a napokban ünnepelünk, a
belső emberre, a szív emberére.
Ehhez képest talán túl sokat vásárolunk, holott akit ünnepelni szándékozunk,
azt mondta az ő tanítványainak, hogy erszényt ne hordjanak, és egynél több
ruhájuk ne legyen.
(...) Túl sokszor
akarjuk gyermekeinket vagy embertársainkat úgy nevelni, úgy idomítani, hogy
engedelmeskedjenek a külső törvényeknek, alkalmazkodjanak a világhoz, akármilyen legyen is, "hiszen ez a normális", holott
a Mester, akit most ünnepelni készülünk, nem ezt tanította. Hanem kis túlzással
szólva éppen ennek az ellenkezőjét. József Attila-i szóval: Az én vezérem bensőmből vezérel.
(…)
És ezért: sikertelenek – vagy legalábbis oly sokszor sikertelenek – ünnepeink.
Ezért sűrűsödnek a családi veszekedések, sőt nemegyszer katasztrófák ezekben a
napokban, ezért kezdődik sok válás éppen karácsony körül. Mert a rosszul
készülés, a karácsony előtti hajsza feszültsége most robbannak, most, hogy egy
kicsit kiengedhetünk, pihenni kezdünk, most tör ránk a fejfájás, az eddig
elfojtott idegesség.
De
jó volna, ha tudnánk megint játszani a karácsonyfa alatt és körül gyerekeinkkel
és egymással, mert a játék arra tanítana, hogy ne vegyük olyan komolyan azt,
amit nap mint nap öngyötrően komolyan veszünk. Karriert, pénzt, külvilág
ítéletét.
Ne
ezt vegyük komolyan legalább a játék néhány percében, hanem valami mást, amit
csak a derű és az érzelmek nyelvén lehet kifejezni.
(1992)”
Idézet Vekerdy Tamás: A beavatás éjszakája című írásából. Megjelent a Lélek-jelenlét c. kötetben;Önkonet Kft. 2001.
A képeket pedig ezúttal én készítettem ezen a héten Budapest utcáin.
Ezzel
kívánok minden kedves olvasómnak
boldog, békés ünnepet.
Klein Kinga
