Oldalak

2011. 12. 24.

Karácsony Budapest 2011


"Karácsony.
A német Weinacht-nak mondja, weiche Nacht, azaz az avatás, a beavatás éjszakája. Szent éjszaka, mondják más nyelvek, és mi is nevezzük Szentestének a karácsony estéjét. Ami szent, az eredeti héber értelmében elkülönített, isten számára elkülönített tárgy, személy, idő.
A külső sötétség és a bent a szobákban gyújtott gyertyafény is arra figyelmeztet, hogy titkok közelében járunk, de erre utal még a bejgli befelé tekeredő spirálvonala is, vagy a feltörni való karácsonyi dió. Valamit odabent kellene megtalálnunk - a belső napot, a belső fényt, mondták a misztikusok, vagy éppenséggel az éjféli napot.         
(...) Erre figyelmeztetett az is, akit ezekben a napokban ünnepelünk, a belső emberre, a szív emberére.
Ehhez képest talán túl sokat vásárolunk, holott akit ünnepelni szándékozunk, azt mondta az ő tanítványainak, hogy erszényt ne hordjanak, és egynél több ruhájuk ne legyen. 
(...) Túl sokszor akarjuk gyermekeinket vagy embertársainkat úgy nevelni, úgy idomítani, hogy engedelmeskedjenek a külső törvényeknek, alkalmazkodjanak a világhoz, akármilyen legyen is, "hiszen ez a normális", holott a Mester, akit most ünnepelni készülünk, nem ezt tanította. Hanem kis túlzással szólva éppen ennek az ellenkezőjét. József Attila-i szóval: Az én vezérem bensőmből vezérel.
(…) És ezért: sikertelenek – vagy legalábbis oly sokszor sikertelenek – ünnepeink. Ezért sűrűsödnek a családi veszekedések, sőt nemegyszer katasztrófák ezekben a napokban, ezért kezdődik sok válás éppen karácsony körül. Mert a rosszul készülés, a karácsony előtti hajsza feszültsége most robbannak, most, hogy egy kicsit kiengedhetünk, pihenni kezdünk, most tör ránk a fejfájás, az eddig elfojtott idegesség.
De jó volna, ha tudnánk megint játszani a karácsonyfa alatt és körül gyerekeinkkel és egymással, mert a játék arra tanítana, hogy ne vegyük olyan komolyan azt, amit nap mint nap öngyötrően komolyan veszünk. Karriert, pénzt, külvilág ítéletét.
Ne ezt vegyük komolyan legalább a játék néhány percében, hanem valami mást, amit csak a derű és az érzelmek nyelvén lehet kifejezni.
(1992)”

Idézet Vekerdy Tamás: A beavatás éjszakája című írásából. Megjelent a Lélek-jelenlét c. kötetben;Önkonet Kft. 2001.

A képeket pedig ezúttal én készítettem ezen a héten Budapest utcáin.  

Ezzel kívánok minden kedves olvasómnak 
boldog, békés ünnepet.
Klein Kinga


































Megjegyzés küldése

Fb. like

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails