Azt gondoltam elsőre arról beszélnék, hogy milyen egy konyha ami tetszik nekem. Hogy miért pont a konyha? Egy konyhastúdióban dolgozom, jelenleg ehhez értek a legjobban. Szeretek ezzel foglalkozni. Ha azt mondom a konyha a lakás szíve, azt mondhatjátok, ezt már sokan mondták, de nekem tényleg ez a véleményem. Házibulizós koromban közhelynek számított: na hol a legtöbb ember egy buliban, hol tömörül mindenki? A konyhában, hát persze, még akkor is ha kicsi és kényelmetlen. Talán van benne valami - még ma is - a házi tűzhely körüli hangulatból. Szerintem ez nagyon fontos, hogy ez meglegyen, ez a hangulat, ha ez nincs, megette a fene az egészet. Mehetünk a Mekibe.
De most beszéljünk arról, hogy hogyan lehet megteremteni ezt a hangulatot, mindenkinek a sajátját, mert ahány ember, annyiféle hangulat, legalábbis, ahány lakás, annyiféle. Gondoljuk át. Miket főzünk, általában hány embernek, hogyan tudunk/szeretünk enni - rohanva, vagy ráérősen? Gyakran hívunk-e vendéget, vacsira vagy csak teára, sütire. Mit szeretnénk még csinálni a konyhaasztalnál a főzés előkészítésén és az evésen kívül? Tanulás, rajzolás, társasjáték. Satöbbi, satöbbi, satöbbi. Nem részletezem. Mindent figyelembe kell venni, aminek a konyhához köze van!
Ezek után jöhet a lehetőségek felkutatása: mit lehet létrehozni abban a térben, amely a rendelkezésünkre áll? Terence Conran: A lakberendezés kézikönyve c. művében ezt írja:
"Az összegyűjtött fotókkal és textilmintákkal üldögéjünk egy darabig az üres szobában. Igyekezzünk kiismerni a hely természetét. Egyáltalán nem kell tisztelnünk egyetlen tulajdonságát sem, de döntéseinkhez mindegyiket ismernünk kell." :)
Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak ez megmosolyognivaló luxus a mai rohanó világban. Örülünk, hogy eldöntöttük milyen burkoló anyagokat, festékeket, bútorokat stb. veszünk, fölrohanunk lerakni az üres lakásba és megyünk is tovább. Ja, és még rá kell csörögni a burkolóra, hogy ugye akkor hétfőn kezd? Mégis ha egy picit is belegondolunk, nagyon igaz gondolat. Nem véletlen, hogy kinek jutott eszébe! Laikusok kedvéért: Terence Conran a belsőépítészet egyik klasszikusa, rengeteg könyvet írt, köztük az előbb említett összefoglaló jellegű művet. A honlapját érdemes megnézni, a cikk fölötti kép pedig az ő saját konyhája. Szóval elképzeltem ezt az üldögélést és nagyon megtetszett. Egybecseng azzal az általam sokat hiányolt elképzeléssel, hogy ha valamit jól akarunk megcsinálni - egyszerűen szólva - időt kell rá szánni, másképp nem megy. Sokszor tapasztalok olyat a munkám során hogy az embereknek nincs türelmük minden apró részletre odafigyelni, átgondolni hogy igazán mit szeretnének - nem csak a lakásfelújításkor - tűnődni, üldögélni, igazán belegondolni. Akkor viszont ne várjuk, hogy a tervező olyat készít, ami szívünk szerint való. A lakberendező, a belsőépítész is csak abból tud dolgozni, ami a tudomására jut, amit megosztanak vele. Legyünk tehát őszinték az ilyen beszélgetések alkalmával - ha egyedül csináljuk, akkor önmagunkkal! -, mert különben nem fogjuk jól érezni magunkat drága pénzen vásárolt bútoraink között. Legyen szó akár nagy átfogó stílus elképzelésekről, akár kis praktikus mániákról.Kívánságaink és lehetőségeink elemzése után neki lehet látni a tervezésnek.
Addig is nézzünk egy pár konyhát, amelyeket rendkívül hangulatosnak találok.
Fotók: livingetc.com;locationpartnership.com; House To Home
