Inspiráció egy nyári olvasmányból

"Szobája a tengerre nézett. Augusztus volt. Nyitott ablaknál aludt. A régi, piros ripszfüggönyök, nem értek össze, így az első napsugarak ébresztették, és a hullámok hangja a part homokján. (...) Meg kellett várni, hogy a közös fürdőszoba szabad legyen, s hallgatózva figyelni a lefolyó és a vízöblítő zaját. Maigret szobájának volt egy kis erkélye. Ott nézelődött egy darabig köntösben; az elé táruló látvány valóban szép volt, a vakító fényben fürdő, hatalmas tengerpart, a kék és fehér vitorlákkal borított tenger. Látta az elsőként felállított csíkos napernyőket és az elsőként érkező piros fürdőruhás kölyköket.

Mire lement a szobájából, frissen megborotválkozva, a fülénél maradt kis szappanhabbal, már a harmadik pipájára gyújtott. (...)

- Szép jó napot, főfelügyelő!

Monsierur Leonard papucsban és ingujjban volt. A konyhában zöldborsó, frissen megtisztított sárgarépa, póréhagyma és krumpli volt előkészítve nagy edényekben. Különböző húsok piroslottak a faasztal fehér lapján, nyelvhalak és rombuszhalak vártak arra, hogy pikkelyeiket lekaparják.

- Egy pohárka fehéret, főfelügyelő?

Mindennap ez az első pohár. A tulaj fehérbora. Egyébként kitűnő kis bor, szinte zöld csillogással.

Maigret mégsem mehetett a parti homokba az édesanyák közé. Inkább végigsétált a Parti sétányon, időnként meg-megállva. Nézte a tengert, a tarka alakokat, amelyekből egyre több látszott a part menti hullámokban. Azután, amikor beért a város központjába, jobbra fordult egy szűk utcába, majd megérkezett a vásárcsarnokhoz.

Olyan lassan és komolyan járta körbe az árusok pultjait, mintha negyven emberre kellett volna főznie. Főleg a még mindig fickándozó halak előtt álldogált hosszabb ideig, és a rákfélénél; odanyújtott egy gyufaszálat az egyik homárnak, s az megragadta ollójával.

A második pohár fehérbor. Mert éppen ott volt szemben egy kisvendéglő, csak le kellett menni egy lépcsőfokot, mégis, mintha a piac folytatása lett volna, mert annak minden jó illatát ott is érezni lehetett.

Aztán elhaladt a Notre-Dame templom előtt, és megvette az újságját. Nem mehetett volna vissza a hotelszobájába olvasni?

Visszatért a Parti sétányra, kiült egy teraszra, mindig ugyanahhoz az asztalhoz. És mindig habozott, amikor a pincér a rendelésére várt. Mintha egyszer is mást ivott volna!

- Egy pohár fehérbort..."

A szöveg részlet Georges Simenon:Maigret nyaralni megy c. regényéből Bánki Ágnes fordításában. A cselekmény egy hangulatos francia tengerparti városban Les Sables-d'Olonne-ban játszódik. Ehhez kerestem eredeti képeket a helységről.

További kellemes nyarat mindenkinek!

Képek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Mesélek valamit

Itt vagyok hát újra. Nem sietve, nem kutyafuttában, hanem szép komótosan, ahogy hozzám illik. Megfontolt lépésekkel haladok, ízlelgetve minden szót, minden mondatot, amit megosztok veletek. Különösen élvezem ezt a pillanatot, hiszen régen volt már részem ilyenben.

Elmesélem miért. Az elmúlt tanévben elvégeztem egy tanfolyamot, melynek végén lakberendezői képesítést szereztem. Régóta vártam már erre a pillanatra, mert úgy éreztem nem elég csak ebben a szakmában dolgozni, kell az a papír is! Hát semmi sem úgy történt, ahogy vártam, például, hogy bizonyos okok miatt egy év alatt kellett elsajátítanom azokat az ismereteket, melyekre a csoporttársaim két évet kaptak. Hónapok óta szinte semmi másra nem volt időm, csak a tanulásra, ez a blogon is meglátszott, de rengeteg új dolgot tanultam. Lakberendezésről, művészettörténetről, anyagokról, színekről, formákról és legfőképpen magamról. Megtanultam újra, hogy milyen szerteágazó ez a szakma, mennyi mindent érint a világban és hihetetlen, hogy képes voltam ennek a nagy részét felfogni és magamévá tenni. Megtanultam, hogy milyen keveset tanulunk a gimiben és az általánosban művészettöriből, képzőművészetről, rajzolásról, színekről, fényekről, árnyékokról. Sokkal több mindent kéne! És teljesen másképp – erről külön bejegyzést tudnék írni, talán így is lesz. És megdöbbentő, hogy mennyi mindent tanultam önmagamról, teljesítőképességem határairól, amit legfőképpen Mózer Noéminek, vezető tanáromnak és a családomnak köszönhetek.

És mégis. Most érzem – nem elsőként a történelemben – mennyi mindent tanulnék még, mennyi minden érdekel, mennyi mindenről nem tudok semmit. Szeretnék utánajárni egy rakás dolognak, megnézni, elolvasni, meghallgatni. Szerencsére itt van nekem ez a blog. Itt rögzíthetem mindazokat a terveket, vágyakat és élményeket, amelyek ide kapcsolódnak. Továbbra is igyekszem folyamatosan beszámolni majd mindarról, amit fontosnak, érdekesnek tartok, és ha a téma nem annyira illik ide, majd megírom a dekooderen. Ez utóbbi honlapot is szeretettel ajánlom, ha még valaki nem ismerné… de ugye ilyen nincs a blog olvasói között?

Megvan tehát a papír. Egy lépéssel előrébb jutottam, meghatározó élmények vannak mögöttem s így egy részben megújult blogger cikkeit olvashatjátok ezentúl e helyt. Egyéb terveim is vannak, de mindent a maga idejében.

További szép nyarat mindenkinek, és ha lehet, tanuljatok. Mindegy, hogy hogyan, akár tanfolyamon, akár autodidaktaként saját örömötökre, de biztos meglesz a gyümölcse!

Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10,

Nyári hangulat

Remélem megbocsájtjátok nekem, hogy hosszabb szövegelés nélkül bocsátom útjára e képsorozatot, de azt gondolom magáért beszél. Daniela Cavestany stylist és Jordi Canosa fotós munkája ez a vendégház.

Jó lenne már a lombok alatt hűsölni, de ami késik, az nem múlik, igaz?










Forrás

Csak 1 kép

Nahát, nekem ez tökéletes konyha lenne. Imádom az élénk színeket, a növényi indákat a csempén, szeretem a sok edényt, mütyürt, miegymást, ami ott sorakozik a polcokon. Igen, nekem való a nyitott polc. Örökké rendezgetném, mindig új és új variációkat találnék ki az elrendezésre. Isteni az a nagy óra is középen. El nem unnám nézegetni ezt a vidám nyüzsit.

Már csak két megválaszolatlan kérdés maradt bennem:

1. Ki fogja ezt takarítani?

2. Mit szólna hozzá a férjem?

A többi néma csend...

Forrás

Rétegelt lemez sokadszor

Nagyon helyes kis design széket találtam, amelynek ötletes elkészítési módja felkeltette a figyelmemet.

Az Offset ülőkét Giorgio Biscaro olasz designer tervezte, akinek bár a neve talán nem annyira közismert sok-sok cégnek dolgozott már, amelyek között olyan ismertek is vannak, mint a Foscarini. 2009-ben és 2010-ben pedig beválasztották a Milánói Salone Satellite kiállítói közé is.

Székünk ülőkéje tehát úgy készül, hogy több egész bükk rétegelt lemezt ugyanabban a szögben meghajlítanak, és fölszeletelik, majd csavarokkal rögzítik, nem ragasztással, mert a így stabilabb lesz. Az ülőfelületet natúr színűnek hagyják meg, csak a lábakat festik, így válik láthatóvá ez a szép minta.

Ez az eljárás nemcsak meggyorsítja a gyártási folyamatot, de gazdaságosabb anyagfelhasználást tesz lehetővé. A csomagolása is lapraszerelt, amivel szintén energiát takarítanak meg.

Kis helyes, nem?

Forrás