Itt vagyok hát újra. Nem sietve, nem kutyafuttában, hanem szép komótosan, ahogy hozzám illik. Megfontolt lépésekkel haladok, ízlelgetve minden szót, minden mondatot, amit megosztok veletek. Különösen élvezem ezt a pillanatot, hiszen régen volt már részem ilyenben.
Elmesélem miért. Az elmúlt tanévben elvégeztem egy tanfolyamot, melynek végén lakberendezői képesítést szereztem. Régóta vártam már erre a pillanatra, mert úgy éreztem nem elég csak ebben a szakmában dolgozni, kell az a papír is! Hát semmi sem úgy történt, ahogy vártam, például, hogy bizonyos okok miatt egy év alatt kellett elsajátítanom azokat az ismereteket, melyekre a csoporttársaim két évet kaptak. Hónapok óta szinte semmi másra nem volt időm, csak a tanulásra, ez a blogon is meglátszott, de rengeteg új dolgot tanultam. Lakberendezésről, művészettörténetről, anyagokról, színekről, formákról és legfőképpen magamról. Megtanultam újra, hogy milyen szerteágazó ez a szakma, mennyi mindent érint a világban és hihetetlen, hogy képes voltam ennek a nagy részét felfogni és magamévá tenni. Megtanultam, hogy milyen keveset tanulunk a gimiben és az általánosban művészettöriből, képzőművészetről, rajzolásról, színekről, fényekről, árnyékokról. Sokkal több mindent kéne! És teljesen másképp – erről külön bejegyzést tudnék írni, talán így is lesz. És megdöbbentő, hogy mennyi mindent tanultam önmagamról, teljesítőképességem határairól, amit legfőképpen Mózer Noéminek, vezető tanáromnak és a családomnak köszönhetek.
És mégis. Most érzem – nem elsőként a történelemben – mennyi mindent tanulnék még, mennyi minden érdekel, mennyi mindenről nem tudok semmit. Szeretnék utánajárni egy rakás dolognak, megnézni, elolvasni, meghallgatni. Szerencsére itt van nekem ez a blog. Itt rögzíthetem mindazokat a terveket, vágyakat és élményeket, amelyek ide kapcsolódnak. Továbbra is igyekszem folyamatosan beszámolni majd mindarról, amit fontosnak, érdekesnek tartok, és ha a téma nem annyira illik ide, majd megírom a dekooderen. Ez utóbbi honlapot is szeretettel ajánlom, ha még valaki nem ismerné… de ugye ilyen nincs a blog olvasói között?
Megvan tehát a papír. Egy lépéssel előrébb jutottam, meghatározó élmények vannak mögöttem s így egy részben megújult blogger cikkeit olvashatjátok ezentúl e helyt. Egyéb terveim is vannak, de mindent a maga idejében.
További szép nyarat mindenkinek, és ha lehet, tanuljatok. Mindegy, hogy hogyan, akár tanfolyamon, akár autodidaktaként saját örömötökre, de biztos meglesz a gyümölcse!
Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10,
4 megjegyzés:
Engedd meg, hogy ezúton is gratuláljak! Nagyon büszke vagyok rád!! Sok püsy: Hugi :-)
@sea970: Nagyon köszönöm! :))
Nagyon örülök, hogy újra itt vagy, gondolkodsz és írsz! Hiányoztál! És én is tiszta szívből gratulálok! És nagyon egyetértek Veled abban, amit a tanulásról ill. az iskolarendszerről írsz. Örülnék, ha a további tervekről is beszámolnál, hogy együtt szurkolhassunk a megvalósításukhoz! Giú
@Giú: Köszönöm, mindenképpen beszámolok majd a tervekről is.
Megjegyzés küldése