Nem csak lakberendezés
Vannak napok, amikor minden közvetlen ok nélkül valamiféle kegyelmi állapotba kerülök. Munkanapok mennek egymás után különösebb kiemelkedő életesemény nélkül, mégis egyszerre csak úgy ébredek, hogy eltűnik belőlem a düh, türelmetlenség, frusztráció és önmarcangolás. Elégedett vagyok és nyugodt. Elfogadom a rosszat és örülök a jónak. Csöndes belső öröm ez, melyben tűnődve a szemlélem a hétköznapok eseményeit, mint egy keserédes filmet. Erős biztonsággal érzem, hogy szeretem ezt a létet. Nem áll távol tőle a fájdalom érzése sem, de ez az érzés most gyengéd és beletörődő. Fölerősödnek bennem a mindennapok tevékenységei iránt érzett pozitív gondolatok. Úgy érzem mosogatni jó, szeretem, hogy a kezem nyomán tisztábbak lesznek a tárgyak. Kisikálom a mosogatótálcát is, eltűnnek a vízkőfoltok. Rend van. Eszembe jutnak régi dolgok, már nem fájnak annyira. Lassan helyükre kerülnek a történések. Tudom mit akarok, merre megyek. És tudom, hogy ha holnap a dolgok megint rosszabb irányt vesznek, majd megyek tovább és harcolok. Felkészült a lelkem. Most jó így; szülinapok, hóesés, kitörő külső sikerek nélkül is, mert tán ez a lényeg? Csak menni, tenni a dolgunkat. Azért belefér egy-egy meghatódott sírás olyan emberek körében, akik előtt nem kell szégyellni magamat, egy ölelés olyantól, aki jó lenne, ha az anyám lehetne, egy jó rockkoncerten egyedül, mégis a tömeggel egy ütemre üvöltve énekelni, találkozni egy régi ismerőssel, akit több éve láttam utoljára és aki most meséli el először zaklatott gyerekkorát nekem. Úgy érezni, hogy talán újra jó lesz munkába járni, és ha majd megint nem lesz - és addig is - rengeteg dolog érdekel a világon, amit szeretnék kipróbálni. Szeretem és fontos, hogy ilyenek történnek velem. Szeretem és fontos, hogy végre nem szégyellek beszélni róla. "The basis is love." R. D. Laing
 |
| Andrew Wyeth |
 |
| Joaquín Sorolla |
 |
| Andrew Wyeth |
Képek: pinterest, Michaelis Boyd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése