Miért is várom, hogy több legyen az olvasó és a komment, ha nem írok...? Amióta felköltöztem a Facebookra kényszerét érzem, hogy mindennap oda posztoljak valamit, a blogot pedig elhanyagolom.
Nehéz időket élek. Nehéz időket élünk. Sokkal több kell a fennmaradáshoz, mint akár néhány éve is. Vannak pontok, amikor úgy érzem megfulladok. Elfogy a remény. A remény egy emberi léptékű élet iránt és a ki a hibás kérdés óriási méretben íródik belülről a koponyámra. Tudom, nem szoktam erről írni, de most kell. Legalább magunkhoz legyünk őszinték, ha kifelé nem is lehet. Tele van a fejem gondolatokkal, képekkel, melyek kívülről tolakodnak befelé. Egy ilyen szép őszi napon, mint a mai megállítom a befelé jövő forgalmat és várok, figyelek... Talán, ha szerencsém lesz meghallom a szívem szavát.
 |
| Thomas Lamb: Path in Long Grass II |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése