Francia szecessziós kerámiák 1900-ból

Az Iparművészeti Múzeum két csodálatos szecessziós kiállítást hozott létre nemrég. Az egyik a francia Bigot-pavilon bemutatása a nagyközönség számára, erről mesélek egy kicsit most. Igazán időszerű volt az épület  bemutatása - legalábbis, ami megmaradt belőle. Balla Gabriella kurátor a tárlatvezetésen elmondta: a  különlegesen szép műtárgyegyüttest Jules Lavirotte nagydíjas tervei alapján az 1900-as párizsi világkiállításra készítette a Bigot cég. Innen vásárolta meg Radisics Jenő a múzeum akkori igazgatója. Haza is szállították a súlyuk miatt komoly szervezést igénylő darabokat, de valamiért elfeledkeztek róla és csak 1980-ban találták meg azokat, mikor a pince szigetelési munkái miatt lementek átvizsgálni a műtárgyakat. (Kis magyar realizmus:) A gyárat Alexandre Bigot alapította 1894-ben és kezdettől fogva ún. grés flammés, vagyis magas hőfokon égetett kőcserép gyártásával foglalkoztak. Készítettek homlokzatburkoló elemeket, melyek a mai napig láthatóak egyes párizsi házakon, ezen kívül beltéri fal- és padlóburkoló elemeket, kandallókat, díszedényeket is. Egzotikus szépségű mázaikat nem győztem csodálni, melyek az akkori szecessziós stílusnak megfelelően esetlegesek, néhol még az alapot sem takarják teljesen, de ez bennük a megkapó. Matt hatású mázat is tudtak készíteni savval maratva a felületet. Közelről szemlélve láthatóak a kicsapódó kristályok miatti más-más színű foltok a mázazott területen. Egyes darabokon pedig észrevehetőek a függőleges mázazás miatti megfolyások, melyek szintén a felületek sajátos természetességét növelték.
(A fotók tökéletlensége miatt ismét elnézéseteket kérem. Van már egy tervem, mellyel egy jobb géphez juthatnék, remélem nemsokára erről is beszámolhatok.)