Ez is itt lehet

"Mindössze arra kérlek: tedd tökéletessé az önmagad iránti szeretetedet!"

Srí Niszargadatta Maharádzs

Fotó: Szoba kilátással

Sokszor hallottam már azt, hogy az igazi változás az elfogadáson keresztül vezet, és úgy hiszem, ez igaz is. Próbáltam is követni ezt az elvet, de a kellemetlen és fájdalmas dolgoknál rendre elakadtam. Könnyű elfogadni a jót - tudom, azt sem mindig, de ez más téma - , de a rosszat hogyan is lehetne? Hogyan lehet belenyugodni a folyton felbukkanó dühbe, mely akadályozza a mindennapjainkat? Hogyan törődhetnénk bele az állandó fájdalomba, hiányba, szeretteink elvesztésébe? Mit lehet tenni azzal, az időnként felbukkanó érzéssel, hogy nem vagyok fontos, semmi sem sikerül, senki sem szeret? Hogyan léphetünk túl a félelmen, mely visszahúz? Sejtem, hogy hogyan is működik, de ez inkább valami homályos érzés, mintsem tudás. Érzem az igazát, de nem tudok egyértelműen elindulni egy irányba, mert nem látom, az első lépést merre is tehetném? És egyébként is miért olyan nehéz ez? Hiába mondom magamnak, hogy elfogadom magam, ha az előbb említett nehézségek fölmerülnek, máris akadályokba ütközöm, leginkább egy kemény belső ellenállásba, mely nem szelidíthető meg egykönnyen.

Most mégis találtam egy reménykeltő könyvet, mely pont ehhez ad segítséget. Tara Brach: Radikális elfogadás című művében ezeket a gondolatokat, az aggódást, a félelmeinket, azt az érzést, hogy eleve kudarcra van ítélve minden próbálkozásunk, összességében az értéktelenség hipnózisának nevezi. Nem azt kutatja részletesen, honnan is jön ez a hiedelem, inkább felhívja a figyelmet, hogy masszívan benne van az életünkben, a kultúránkban még annak is, aki nincs ennek tudatában. Részletesen leírja viszont, hogy neki hogyan sikerült tenni ellene.

"Miközben ebédelünk, munkából vezetünk hazafelé, beszélgetünk a társunkkal vagy esti mesét olvasunk a gyermekünknek, folyamatosan újra és újra lejátsszuk magunkban az aggodalmainkat és a terveinket. A hipnózis eredendően magában foglalja azt a hiedelmet, hogy bármennyire igyekszünk is, az nem elegendő."

Ez a "valami baj van velem" érzése pedig rendkívül frusztráló, szinte mérgező és sokféle hatással van az életünkre:

- "Kéz a kézben jár a másoktól és az élettől való elválasztottság érzésével", ami  függőségekbe taszíthatja az embert; alkohol, étel, drogok, kapcsolatfüggőség, a munkába menekülés, de a külső ellenség keresése is ide tartozik

- "Megnehezíti, hogy bízzunk abban, valóban szeretve vagyunk" - a kisebbrendűségi érzés, önbizalomhiány, depresszió mind fakadhat ebből az érzésből.

- Nehéz, fájdalmas időszakokban "úgy érezzük nincs irányításunk az életünk felett"- magunkat hibáztathatjuk mindenért, akár szeretteink betegségéért, szenvedéseiért is.

- Szégyen és elégtelenség érzése.

Fotó: Szoba kilátással

Módszereink az értéktelenség érzésének kiküszöbölésére különbözőek lehetnek. Előfordulhat, hogy egymás után végezzük az önfejlesztő tanfolyamokat, olvassuk az önismereti könyveket, és az eredmény mégis elmarad. Visszahúzódunk az élet kihívásaitól és kerüljük a kockázatot, "elfordulunk a tapasztalatok megélésétől", vagy folyamatosan rohanunk, úgy intézzük, hogy mindig legyen valami dolgunk. Az írás szerint "önmagunk legrosszabb kritikusaivá válunk", vagy egyszerűen "mások hibáira koncentrálunk". Sajnos azonban, észrevesszük vagy sem, ezek az elterelő hadműveletek csak fenntartják a bizonytalanságot és frusztrációt bennünk, mert mind azon alapszanak, hogy eleve rosszak, értéktelenek vagyunk és azt az érzést próbálják valamilyen módon elfedni. Az igazi megoldás e szerint a kötet szerint is: önmagunk feltétel nélküli elfogadásán keresztül vezet, és ez a radikális elfogadás.

A kötet szerzője, Tara Brach, az Egyesült Államokban élő buddhista pszichológus. Önmagunk elfogadásának útját a buddhizmusnak arra a tanítására alapozza, mely szerint az ember igazi lényege a tiszta szeretet és tudatosság, s az ember születésétől fogva képes lehet arra, hogy "felismerje alapvető jóságát, természetes bölcsességét és együttérzését" - ez a spirituális felébredés folyamata. Nem kell feltétlenül buddhistának lennünk, hogy ezt meg tudjuk tenni - az író sem mondja ezt, sőt néhány keresztény vonatkozású történettel is alátámasztja mondandóját; valójában ez egy belső önismereti folyamat, amelynek során "elfogadjuk a jelen pillanatban éppen bekövetkező tapasztalatunkat." És itt következik az, ami miatt ez a könyv nekem sokkal többet adott, mint eddig bármelyik másik. Tara Brach kipróbált gyakorlatokat, meditációkat ír le eben a kötetben. Minden fejezet egyfajta szenvedést, rossz szokást, függőséget tárgyal, és részletesen leírt megoldási lehetőségeket ad önmagunk alapos megfigyelésére, ennek alapján hibás gondolati sémáink elhagyására, a fejezetek végén pedig odaillő meditációkkal új nézőpontok megmutatásával, valódi esélyt a változtatásra. 

Ami igazán új számomra ebben a könyvben, az az elfogadás szónak a legmélyebben vett, igazi értelmének megmutatása, illetve azon hiteles módszerek pontos leírása, melyekkel ez elérhető. Képzeld el, mikor nem csak egyszerűen felismered belső monológodat, de szeretettel veszed körül és tényleg jóváhagyod azt. Igen a rosszat is, a hibákat is, elfogadod még a bűntudatot, lelkifurdalást is.  Belemerülsz és túllépsz a félelem tengerén. Jóváhagyod a felmerülő gondolatok mindegyikét, de nem teszel velük semmit. Nem húzod jobbra vagy balra, egyszerűen nyugtázod, hogy ott vannak. Ehhez a tudomásul vételhez megerősítésként konkrét mondatokat is javasol, melyeket magunkkal vihetünk. A kedvenc felszabadító mondatom a sok között: 

Ez is itt lehet.

Úgy érzem, ennél nem is kell több.

A kötetet az Ursus Libris kiadó adta ki, sok más érdekes kiadványuk között. Javaslom buddhistáknak, akik szeretnék lelki nehézségeiket meditációval feloldani és nem buddhistáknak, akik nyitottan gondolkoznak a világról, ezen kívül ajánlom mindenkinek, akik szeretne többet megtudni az emberi lélekről, mely csodás dzsungelében a szenvedés mellett, vagy épp annak közepében ritka értékeket tartogat.

Fotó: Szoba kilátással