Egy kis 200 éves vidéki házikót választottam következő bejegyzésem témájául. Tetszik az egyszerűsége, a tisztasága meg egyébként is közel áll hozzám ez a stílus. Jó lenne valami ilyen helyen (is) élni. Semmi fakszni, mégis magával ragadó. Kevés pénzből - mármint az ottani viszonyokhoz képest - újította fel a 3 gyerekes család. Először a szülői háló - vidéki, romantikus stílusban.
A cikk szerint a család minden pénteken mozis estét tart, ezért választották a falon lévő régi pattogatott kukoricás képet díszítésül. Nem tudom, innen milyen messze van a képernyő, de ebben a bőfotelban szívesen elüldögélnék egy jó kis film mellett én is, ja és megenném a kukoricát is:)
Ez a részlet is nagyon tetszik. A tükörben a külső fal tükröződik vissza. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a fotós távozása után meddig maradt így ez a csendélet - a családban 3, hét év alatti gyermek van...
A konyhát ajánlom kisflanc nevű bloggertársam figyelmébe és "küldeném mindenkinek, aki szereti".
Fókuszpont: a csillár.
A nappaliban folytatódik a kellemes stílusösszhang. A világoskék fal tágítja a teret, a fehér kárpitok rásegítenek. Megtudható a cikkből, hogy a feleség saját maga végezte a lakberendezési munkálatokat beleértve némi festést és a kandalló előtti fotel újrakárpitozását, a párnák készítését. Nem fért bele a költségvetésbe, hogy vállalkozókkal dolgoztassanak és nyilván van tehetsége és kedve ehhez a fajta munkához - teszem hozzá én.
És végül a szerencsés család, az átalakított házban, avagy miért ne legyen üvegből a dohányzóasztal, amíg kicsik a gyerekek.
Forrás: bhg.com
3 megjegyzés:
A tipikus vidéki amerika, itt-ott még ma is meglévő romlatlan tisztasága és hagyománytisztelete jön át a képekből. Nekem is nagyon bejön az a fajta életérzés, ami sugárzik az egész házból. Abban a "provanszias" hangulatú konyhában, meg órákat eltudnék tölteni.
Igen, én is, főleg, ha kaját is kapok:)
Egyébként köszi, hogy meglátogattál, gyere máskor is! Te biztos tudod, milyen fontos a visszajelzés...
Megjegyzés küldése