Gondolat a mai napra

Weöres Sándor:

A halálról

Az ember kétféleképpen mentesülhet egyéniségétől: vagy alája-

sűlyed, vagy föléje-emelkedik.

Vannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeg-lélek alaktalanságába,

vagy valamely züllöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen

feloldódnak benne, eltompulnak és külön-létük csak látszat. És haláluk

már csak e látszatnak halála: testük felbomlásával a külön-létük

utolsó jele is megszűnik, végképp beleolvadnak a sötét, ragacsos

áradatokba. Ez a kárhozat.

És vannak, akik egyéniségük fölé emelkedve, igazi lényükké a

személytelen, örök mértéket teszik; halálukban úgy omlik le róluk

a különlét, mint egy börtönfal és átömlenek időbeli, zárt életükből

az időtlen, határtalan teljességbe. Ez az üdvösség.

Legtöbb ember a haláláig őrzi egyéniségét. Tervei, körülményei,

apró kedvtelései jelentik részére az élet értelmét s a haldoklás

perceiben feltáruló időtlen végtelenségtől, az üdvösségtől éppúgy

visszariad, mint az elfoszló tudat alól feltörő homályos vonzástól,

a kárhozattól; egyikben sincs érzés, értelem, változás, tagoltság,

melyek az ő kedvteléseihez szükségesek; szétmálló ösztöne az élet

végső roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyujt menedéket. Az élet,

változás, idő kicsúszik alóla, a változatlan örökléttől iszonyodva

elhúzódik: dermedt állapotba kerül, melyből az élet tagoltsága és a

lét teljessége egyformán hiányzik. Meghalás utáni sorsa kis-részben

attól függ, hogy miképpen emlékeznek rá, imádkoznak-e érte, földi és

nem-földi jószándékok segítik-e; főképpen pedig attól, hogy volt-e az

életében valamely egyén-fölötti, általános erény, mely nem a

személyiséghez, hanem az alkat mélyén rejlő örök mértékhez tartozik,

a személyiség elpusztulásával nem pusztul el és őt támogatni bírja.

Ez a tisztítótűz.

Részlet A teljesség felé c. kötetből

Itt az egészet elolvashatod.

The Atomic Apocalypse, Mexico City, British Museum

Halál utáni fotó a XIX. századból

Jacques Louis David: Marat halála, 1793

Picasso: Guernica

Halál utáni fotó a XIX. századból

A szív mérlegelése. Hunofer írnok könyvéből (XIX. dinasztia)

Anette Spinks: Just Thinking

A szomorúság íze

A ház a konyhaablakkal szemben ma gyászos képet mutat. Ablakszemei mintha félárbocon lennének, talán szeretne visszaaludni. Én is jobb szeretek egy ilyen napon elbújni, visszamerülni az álmok közé és mit sem törődni a külvilággal, a pocsolyákat szétfröccsentő autókkal, esernyős bandukoló emberalakokkal.

Sötétebb ma, szinte picasso-i mélységeket mutat egy régi beázástól keletkezett pigmentfoltja és két kis, kalapos, henger formájú kéménye is reménytelenül tekintget a borús égbolt felé. Sejtik már, hogy ez a mai nap nem tartogat számukra sok vidámságot. Mégis - kell ez a hangulat is, ez a reménytelenség, vagy nosztalgia, vagy szomorúság vagy mi. Jó elmerülni a szürkeségben, belenézni, nekifeszülni. Kifürkészni, hogy vajon mit jelent, mit tartogat? Semmi tragédia, csak bambulni ebbe a homályos világba, az átláthatatlan felhőkbe, hallgatni az eső surrogását és szürcsölni egy forró italt. A gondolatokat pedig, melyekkel szembetalálkozom a ködben, félelem nélkül üdvözölni.

Fred Stein, 1949

Zach Collins Art

Antony Gormley

Isaac Cordal

Annette Spinks

Charles Burchfield

Georgiana Paraschiv

Gustave Caillebotte

Stanley Cursiter

Liz Brizzi

Fotó:Ignazio Vargas

Stig Lindberg

Claudia Drossert

Források: society6, pinterest

Ide menekülnék - két tóparti ház

Vízparti stílus

Bárcsak lenne egy tóparti házam! Élvezhetném a fák és a hullámok susogását, a víz mindenütt érezhető illatát, a látképet, mi elém tárul a csupa üveg nappaliból. A jóleső fáradtságot egy séta után, és nem ezt a mostani, minden porcikámban jelenlévő ólmos nehézséget. Ha lenne egy ilyen házam, bármelyik a kettő közül: ide menekülnék. Ide menekülnék tűnődni, gondolkodni és beolvadni. Kiülni a partra és kémlelni a látóhatárt, hogy merre mennek a felhők, mit mesél a szél és miről hoznak hírt a hullámok. Bent a házban is sokszor kifelé tekintgetnék, miközben kényelmesen elhelyezkedem a puha kanapé ölében. Egy ilyen házban szeretve érezném magam; csak örülnék, hogy létezem, hogy nem kell tennem semmit. Befogadva és biztonságban.

Első ház: Egg Harbor, Észak Wisconsin, Egyesült Államok

Fotók: Greg Scheidemann

Forrás: Midwest Living

Második ház

Port Townsend, Washington állam, Egyesül Államok

Fotók: Nelson Hancock

Forrás: House Beautiful

via: nicety