A Made in Hungary-nak keresztelt magyar szakasz idén számomra igen termékenynek és népszerűnek tetszett. Aznap, amikor kint voltam nagy volt a sürgés-forgás a kiállítás ezen részében, míg máshol alig lehetett látogatót találni a standok körül. Úgy tűnt szinte csak itt van élet. Jó lenne azt hinni - bár ez azt hiszem hiú ábránd így a válság közepén -, hogy ez nem csak valamiféle pillanatnyi benyomás, hanem tény. Bár formatervezőkben, iparművészekben azt hiszem, eddig sem szenvedett hiányt az ország, a kapcsolat hiányzik a termelés, illetve a kereskedelem és a tervezők között. Igaz van néhány ígéretes vállalkozás, mégsem mondhatjuk, hogy ez oly módon jellemző lenne kis országunkra, mint mondjuk Skandináviában, ahol még az országok között is közös marketingstratégiát alakítanak ki a formatervezés, a formatervezett termékek népszerűsítésére nemhogy az egyes országokon belül.
Bemutatom most, milyen érdekes dolgokat láttam, ti meg írjátok meg mi lenne az, amit szívesen látnátok a lakásotokban feltételezve, hogy számotokra is elérhető áron lehetne megkapni.
Mindeközben ne feledjük kedvencem, Terence Conran tanácsát:
" ... legyünk őszinték önmagunkhoz. (...) Semmit se csináljunk azért, mert tartunk az anyósunk, a szomszédok, vagy a főnökünk véleményétől. A lakberendezés legfontosabb eleme a gondolkodás: gondolkozzunk el azonk, hogy kik vagyunk, és hogyan akarjuk kifejezni magunkat az otthonunkban. Enélkül a lakásunk mesterkélt és unalmas lesz. A konzervatív gondolkodás és a hagyomány nem ugyanaz. Legtöbben ösztönösen konzervatívak otthonuk megtervezésében, szeretik lemásolni azt, amit rokonaiknál láttak, ahelyett hogy végiggondolnák, mit is akarnak. Az emberek zokszó nélkül élnek rút és kényelmetlen környezetben, mert nem akarnak senkit megbotránkoztatni; a szokástól való eltérés erős jellemet kíván. Az egyéni stílus az önbizalmon alapszik; tudnunk kell, mit akarunk, és nem szabad attól félnünk, hogy ezt meg is mutassuk."/Terence Conran: A lakberendezés kézikönyve Park kiadó 2007/
Ennek tudatában tehát bátran válogassatok ! Itt van mindjárt a Redform újdonsága, ez a kis komód. Stílusa az art decóra hajaz, mindenhol lakozott, magasfényű, az ajtók és az oldala kis apró növényi indákkal telerajzolt, míg a tetőlap és a lábazat arany színű. Szerintem igazán különleges.
Bemutatom most, milyen érdekes dolgokat láttam, ti meg írjátok meg mi lenne az, amit szívesen látnátok a lakásotokban feltételezve, hogy számotokra is elérhető áron lehetne megkapni.
Mindeközben ne feledjük kedvencem, Terence Conran tanácsát:
" ... legyünk őszinték önmagunkhoz. (...) Semmit se csináljunk azért, mert tartunk az anyósunk, a szomszédok, vagy a főnökünk véleményétől. A lakberendezés legfontosabb eleme a gondolkodás: gondolkozzunk el azonk, hogy kik vagyunk, és hogyan akarjuk kifejezni magunkat az otthonunkban. Enélkül a lakásunk mesterkélt és unalmas lesz. A konzervatív gondolkodás és a hagyomány nem ugyanaz. Legtöbben ösztönösen konzervatívak otthonuk megtervezésében, szeretik lemásolni azt, amit rokonaiknál láttak, ahelyett hogy végiggondolnák, mit is akarnak. Az emberek zokszó nélkül élnek rút és kényelmetlen környezetben, mert nem akarnak senkit megbotránkoztatni; a szokástól való eltérés erős jellemet kíván. Az egyéni stílus az önbizalmon alapszik; tudnunk kell, mit akarunk, és nem szabad attól félnünk, hogy ezt meg is mutassuk."/Terence Conran: A lakberendezés kézikönyve Park kiadó 2007/
Ennek tudatában tehát bátran válogassatok ! Itt van mindjárt a Redform újdonsága, ez a kis komód. Stílusa az art decóra hajaz, mindenhol lakozott, magasfényű, az ajtók és az oldala kis apró növényi indákkal telerajzolt, míg a tetőlap és a lábazat arany színű. Szerintem igazán különleges.
Következnek Paczona Márta leheveredésre csábító szőnyegei, és a Bodor audio+ legmagasabb színvonalú zenelejátszó rendszere Finta Csaba formatervezésében. Na ilyesmire régen vágyom - egy olyan sarokra, ahol magas minőségben hallgathatok zenét, remélem egyszer majd ezt is megengedhetem magamnak.
Ez itt Gulyás Judit szőnyege, Bánhalmi Gábor Eliv nevű bútorcsaládjából egy taggal, jól összepasszolnak, nem? Még sosem gondoltam, hogy egy szőnyeg így is a falra kerülhet - mintha alulról mászott volna föl :)
Középen egy pódiumon foglalt helyet magának az Enter Team csapata, melyet 2004-ben Horváth Attila és Sarkadi Péter alapított. A szobainas nagyon elkelne nálam, csodálatos, talán ébenfa furnéros, az asztalkák is univerzálisak - lerakónak, dohányzóasztalnak, bárminek és a barokkról álmodó minimál komód - Aletta kedvence - fölteszi az i-re a pontot.
Mellettük, még mindig a pódiumon Wally, a stílusosan a falnak támaszkodó éjjeliszekrény. Alkotója Kele Sára, akinek egy nagyon jópofa, hulladék fadarabokból álló fogast is köszönhetünk, amelyben a fadarabok mintha játék építőkockák lennének. Ez utóbbiról sajnos nincs képem, de a honlapján megtalálhatjátok.
Itt láthatóak a szentendrei Palmetta Design Galéria által forgalmazott textilek:
Ez pedig az Eventuell Galéria színpompás kínálata:
Utoljára, de nem utolsósorban, Vidó Nóri egyik széke:
3 megjegyzés:
ááá...
nem is tudom...
leginkább a színes textilek tetszenek...
de mit is kezdenék velük?
:-)))
@sea970: Öööö..., mondjuk azt amit mindeki más? Függöny, párna, terítő stb.
Neked tényleg lakberendezőre van szükséged!
:-)
Nekem marad a kedvencem a kedvencem. :-D :-D :-D
Megjegyzés küldése