Szentendre felé

Borongós időben indultam Szentendre felé. Utazásra vágytam, világot látni és valamire még. A valami - Czóbel festészete lett. Nem bántam a rossz időt, élveztem az egyedül barangolást. A hév vonatosan zakatolt, és egészen olyan volt, mintha hosszú utazás állna előttem. Néztem a tájat és éreztem, hogy a helyemen vagyok. Óbudán rengeteg felfedeznivaló mellett suhantunk el, egyszer ide is visszajövök és képekbe zárom a graffitiket, az elhagyott gyártornyot. Csak úgy érzésre indultam el a városban, az orrom, vagyis inkább a szívem után. Figyeltem merre visz: szeretem az elhagyatottabb helyeket, a nem túl flancos sörözőket, a kopott falakat, kapukat. Ezt akartam. Szótlanul magamba inni egy rég nem látott hely látványát, elidőzni a közelképeknél, illatokat elkapni a cukrászdák előtt, nagy gonddal fotózni a szar kis mobilommal. Nem szólni és nem megszólítva lenni, komótosan sétálni, bambulni vagy éppen végigvinni egy fontos gondolatot, ami eszembe jut. Magammal lenni.

Czóbel csodás, nagy tudású, erős egyéniség. Határozottsága magába húz és nem ereszt. Egy azok közül a magyarok közül, aki a nagy híresek barátja és egyenrangú társa volt Párizsban. És nem csak ott. Nagybánya, Berlin, Szentendre. Színei intenzívek, képein az alakok szeretnivalóak, a csendéletek beszédesek. Jó lenne ennyire tehetségesnek és egyben sikeresnek lenni valamiben.

Kiállítások Szentendrén a Művészet Malomban:
Czóbel, egy francia magyar
EKSZPANZIÓ XXV+1

Hűs karibi fuvallat ...

Karibi villa

.. száll a Szobában. A bloggernek mindegy csak vízpart legyen. A víz, ugye az érzelmek szimbóluma. Mindig összeköttetésben lenni vele, akár csendes csilingelő patak, akár titokzatosan fodrozódó tó felszíne, akár viharos óceán. Mindegy, víz nélkül nincs élet, érzelmek nélkül minek. Persze nem mindegy, hogy pozitív vagy negatív. Egyelőre csak jöjjön, törjön a felszínre, majd megvizsgálja hogy egyáltalán sajátja, vagy csak reakció, egy régi emlék. Egy emlék, ami befészkelte magát a lelke közepébe, már sajátjának érzi, vagy mégse? Egyre inkább úgy tűnik, egyszer régen mások úgy döntöttek ő ilyen lesz és MOST felülnézetből már tisztán látszik EZ NEM Ő. Milyen nehéz előkotorni, előcsalogatni, kiválogatni KI IS Ő VALÓJÁBAN. Minden egyes érzés, emlék, agyába furakodó gondolat vizsgálat alá kerül, ha a hétköznapok nem sodorják tova. Amit meg tud fogni, azt nagyító alá rakja. Kidobja a szemetet és megtartja saját, önmagával azonosítható részecskéit. Mert kurvára összekeveredtek...

Képek: nicety

Művészien szedett-vedett

Loft indusztriális stílusban

Imádom a loftokat, ez meg különösen érdekes. Kicsit ipari, kicsit high tech, kicsit rusztikus. Egyéni na, és ez itt a lényeg. Legyetek bátrak és őszinték magatokhoz, ha álmaitok lakását akarjátok létrehozni! Megéri. Mert mindennek onnan bentről kell létrejönnie, azt kell tükröznie, ami te vagy. Akkor érzed majd, hogy ez nem csak egy lakás, hanem ... Minek neveznéd? Otthonnak, palotának, menedéknek? Mindegy csak jól érezd benne magad, nem is, ÉREZD BENNE MAGADAT.

A lakás története itt olvasható: Houzz