Gondolkodom :)

Nagyon szeretem a Szép Lak újságot, a magyar lapok közül ez az egy, amelyet minden hónapban megveszek. Régebben egy másik volt, de most már talán harmadik éve, hogy rendszeresen ezt vásárolom. Mellette persze mást is, de ezt mindig.

A márciusi szám "Levél az olvasóhoz" c. rovatában azt írja Berényi János, a főszerkesztő, hogy nehéz dolguk van, mert rengeteg a barna-bézs, minimál lakás, szinte mind-mind egyformák és így nehéz színessé, színvonalassá szerkeszteni a lapot. Egyrészt - hadd hízelegjek -, nem vettem észre.
A magyar lakások persze ritkán tükröznek olyan merész stílustársításokat, elvétve mutatnak olyan modern művészeti alkotásokkal teletűzdelt, néha polgárpukkasztó berendezéseket, amit például a Manzárd Café-n láttam, még az is keveseknek adatik meg, hogy drága, designerek által tervezett bútorokkal vegyék körül magukat. Ez utóbbira nemrég láttam példát, azt hiszem pont az említett újság hasábjain. Számomra az is egyértelműen kiderül, ha a Szép Lakot lapozgatom, hogy a törekvésük minél többféle stílust, minél színesebb, személyesebb lakásokat bemutatni. Én pont ezért szeretem. Azt is észre vettem, hogy mindig van egy lakásbemutató riport, amely olyan lakást mutat be, amely sokkal merészebb, újítóbb, szokatlanabb, mint az eddigiek, főleg a színek és stílusok keverését illetően. Ez sokszor nem konkrét megrendelőnek készül - úgy vettem észre -, hanem úgynevezett bemutató lakás, amit ezután fognak eladni. Tehát megint nem a megrendelő volt a bátor, hanem a szakember. Az, hogy a nagy átlag ízlése kissé egyforma és sablonos, szerintem mindig így volt. Ez nem a belsőépítészek és lakberendezők hibája, mert nekik azt kell formába önteni, amit a megrendelő elképzel, vagy legalábbis, amit megpróbál elképzelni. Nem is biztos, hogy hiba, mert ugye nem kell mindenkinek Philippe Stark székekből vacsoráznia, azért én mégis azt gondolom a magyar ízlés egy kissé befülledt, legalábbis az átlag, ha meg tudjuk jeleníteni magunkban, hogy mi is az. Még mindig sokan képzelik, hogy nagyon-nagyon-nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy valakinek - egyszerűen szólva - szép, korszerű és személyre szabott legyen a lakhelye. Vagy egyszerűen lusták ahhoz, hogy energiát fektessenek az ügybe és emiatt csak félmegoldások jönnek létre. Itt jövünk mi a képbe, mi, lakberendezők, belsőépítészek, designerek. Meg kell mutatnunk, akinek lehet, hogy mennyi minden van a világon, ami egy lakást kuckóvá, palotává, bemutatóteremmé :), vagy egyszerű otthonná tehet. Kinek mivé. Mennyi anyag, szín és forma létezik. Megmutatni, hogy nemcsak egy kiváló műalkotás - imádom a festményeket -, hanem egy egyszerű mütyür is - esetleg egy kimustrált tornacipő (Forrás:kisflanc)- tehet hozzá valamit, ahhoz a térhez, amit lakásunknak nevezünk. Azt gondolom, hogy nem erőszakosan, de noszogatni kell a kedves vevőket, hogy jobban elmélyedve a témában és önmagukban keresgéljenek ők is újabb és újabb megoldásokat. Ez persze a héköznapokban nem ilyen rózsaszín - van aki hallani sem akar másról, mint az első és egyetlen ötletéről, ami megvalósíthatatlan -, de kisebb-nagyobb siker- és kudarcélményekkel jutunk szépen előre, ha nem adjuk fel. Remélem én is tehetek valamit ezzel a bloggal, hogy távolabb láthassunk és sokfélét.