Oldalak

2016. 12. 24.

Karácsony előtt

Øystein Sture Aspelund
Ma még munka este 8-ig. Még egy egész nap az ablak nélküli házban. Holnap szenteste. A nagy feladat: letenni a terheket, minimális takarítással beérni, harmóniát megőrizni, megelőzni a pánikot. Nem folytatni a stresszel teli hétköznapokat. A legnagyobb kihívás mégis mind között: megengedni magamnak, hogy örüljek. Örülni annak, hogy együtt lehetek azokkal, akiket szeretek, hallom a nevetésüket. Van mit ennünk és van valami otthon-féle ahova behúzódhatunk a hideg elől. Kint terjed a köd. Szenvedünk, küszködünk, de egyre többször tudok már a jóra koncentrálni. Észrevenni a lehúzó gondolatokat és megállítani azokat. Holnap ezt fogom tenni. Örülni a csendnek, örülni a fénynek, elhinni, hogy megérdemlem, és hogy megállhatok végre, együtt sok más emberrel a világon. Libabőrös érzés arra gondolni, hogy mennyi ember van otthon és talán ugyanarra gondol, mint én. Együtt ünnepelni veletek furcsa, bizsergető érzés. Nem vagytok itt velem, mégis egyfelé tartunk lélekben. Elmerülés, odaadás, bizalom. Talán ez a szeretet...
És amikor ez az érzés eltölt, szeretnék azokra is gondolni, akiknek nincs ennivalójuk, nincs béke és nincs szeretet. Csak az, amit küldünk nekik ezekkel a gondolatokkal. Fontos dolog a gondolatok tisztán tartása. A tiszta, szeretettel teli gondolatok majd eljutnak azokhoz, akiknek szüksége van rájuk, és észrevétlen enyhülést hoznak szenvedéseikre. Odarepülnek hozzájuk megölelik és megvigasztalják őket, meleget árasztanak és fénnyel töltik el őket. És talán csak egy pillanatra majd kicsit ők is örülnek.
Addig is, míg megérkezik az étel, a takaró és a béke.




2016. 12. 01.

Érintő - Frida Kahlo

Új sorozatomban olyan embereket, művészeket szeretnék felidézni,
akikhez intenzívebben kötődöm, mint másokhoz, akiknek véleményével, alkotásaival, bár távol vannak, vagy tán nem is élnek már, érthetetlen módon egy vagyok, legyen az egy apró gondolatfoszlány vagy életet átfogó filozófia. Akikkel kapcsolatban szinte úgy érzem, mintha teljességgel érteném és ismerném őket. Ez  persze nem lehetséges, vagy mégis? Akik megfogalmaztak valamit, amit én is érezni, átélni, hallani, látni vélek ebben a nagy útkeresésben.
Akik valamit megérintettek bennem.




Bátorság - ha Fridára gondolok, ez jut eszembe először. 
Micsoda vad bátorság kellett ahhoz, hogy mindazokat a legbensőbb érzéseket a vászonra vigye és valóban az egész világ elé tárja!?! Képeiből egyszerre sugárzik az erő és a szenvedés, amivel az életét élte soha föl nem adva, hogy megtalálja mi is az élete valódi célja. Nem engedte, hogy eltántorítsák attól, ami ebben legfőbb segítője volt, az, amit a legjobban szeretett csinálni, amivel egyszerre kutatta, gyógyította és kitárta a lelkét: a festés művészetét.
Élete megpróbáltatások sorozata. Ezek között a legtragikusabb, életére a legnagyobb és haláláig hatással lévő: kamaszkori autóbusz balesete, melyben súlyos sérüléseket szenved és után hosszú ideig ágyhoz kötött állapotában a halál is meglátogatja. Házassága Diego Rivera-val a kor híres-hírhedt festőjével pedig héja-nász, se veled, se nélküled kapcsolat. A megcsalások, elválások-kibékülések, szenvedélyes veszekedések közt, melyek közt sejthetően sokszor magányos volt, igazi női őserőre volt szükség, hogy megtartsa méltóságát. És a művészi lét - kinőni a férj árnyékából és saját jogon valódi festővé válni szintén folyamatos kihívás, melyet gyönyörűen, magas szinten teljesített. Innen nézve ez ilyen egyszerű, de valóban ott lenni, megvetni a lábunkat a hétköznapok monotóniája közepette és azon tépelődni, vajon hogyan teljesíthetjük be legtökéletesebben utunkat - ez kegyetlen küzdelem. Fridában ezt a küzdelmet is látom.
Sok-sok tépelődés és kételkedés árán, teremtette meg és vállalta föl önmagát, előtérbe helyezve, nyersen kitárva önnön sebezhetőségét. Saját magát ábrázoló számtalan képe is azt bizonyítja: alkotó munkája folyamatos szembenézés, önmarcangolás, önmagát tisztán látni vágyás volt. Vajon készített-e valaha festő ennyi önarcképet? És azok az alkotások is, amelyeken látszólag nem szerepel, azok is mind róla szólnak szimbolikusan vagy áttételesen: csendéletek, családi képek, vagy egész más tematikájú művek. Végül pontosan ettől a következetes útkereséstől lett döbbenetesen hiteles és jelentőségteljes, amit alkotott. Átjön a képein a pokoli kínlódás, a válaszok keresése az élet alapvető kérdéseire: születés-szülés, halál, nőiség, férfi-lét, boldogság, gyermekáldás, melyek időről-időre mindannyiunkat foglalkoztatnak egy életen át. Akár fájdalmas-őszintén szembenézünk velük, akár dühös-harcosan megtagadjuk azokat.

















Néhány link vele kapcsolatban:
NSU Museum Art 
Egy Huffington Post cikk
Frida Kahlo & Contemporary Thoughts
Frida Kahlo Foundation
Frida Kahlo

Fb. like

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails