Mesélek valamit

Itt vagyok hát újra. Nem sietve, nem kutyafuttában, hanem szép komótosan, ahogy hozzám illik. Megfontolt lépésekkel haladok, ízlelgetve minden szót, minden mondatot, amit megosztok veletek. Különösen élvezem ezt a pillanatot, hiszen régen volt már részem ilyenben.

Elmesélem miért. Az elmúlt tanévben elvégeztem egy tanfolyamot, melynek végén lakberendezői képesítést szereztem. Régóta vártam már erre a pillanatra, mert úgy éreztem nem elég csak ebben a szakmában dolgozni, kell az a papír is! Hát semmi sem úgy történt, ahogy vártam, például, hogy bizonyos okok miatt egy év alatt kellett elsajátítanom azokat az ismereteket, melyekre a csoporttársaim két évet kaptak. Hónapok óta szinte semmi másra nem volt időm, csak a tanulásra, ez a blogon is meglátszott, de rengeteg új dolgot tanultam. Lakberendezésről, művészettörténetről, anyagokról, színekről, formákról és legfőképpen magamról. Megtanultam újra, hogy milyen szerteágazó ez a szakma, mennyi mindent érint a világban és hihetetlen, hogy képes voltam ennek a nagy részét felfogni és magamévá tenni. Megtanultam, hogy milyen keveset tanulunk a gimiben és az általánosban művészettöriből, képzőművészetről, rajzolásról, színekről, fényekről, árnyékokról. Sokkal több mindent kéne! És teljesen másképp – erről külön bejegyzést tudnék írni, talán így is lesz. És megdöbbentő, hogy mennyi mindent tanultam önmagamról, teljesítőképességem határairól, amit legfőképpen Mózer Noéminek, vezető tanáromnak és a családomnak köszönhetek.

És mégis. Most érzem – nem elsőként a történelemben – mennyi mindent tanulnék még, mennyi minden érdekel, mennyi mindenről nem tudok semmit. Szeretnék utánajárni egy rakás dolognak, megnézni, elolvasni, meghallgatni. Szerencsére itt van nekem ez a blog. Itt rögzíthetem mindazokat a terveket, vágyakat és élményeket, amelyek ide kapcsolódnak. Továbbra is igyekszem folyamatosan beszámolni majd mindarról, amit fontosnak, érdekesnek tartok, és ha a téma nem annyira illik ide, majd megírom a dekooderen. Ez utóbbi honlapot is szeretettel ajánlom, ha még valaki nem ismerné… de ugye ilyen nincs a blog olvasói között?

Megvan tehát a papír. Egy lépéssel előrébb jutottam, meghatározó élmények vannak mögöttem s így egy részben megújult blogger cikkeit olvashatjátok ezentúl e helyt. Egyéb terveim is vannak, de mindent a maga idejében.

További szép nyarat mindenkinek, és ha lehet, tanuljatok. Mindegy, hogy hogyan, akár tanfolyamon, akár autodidaktaként saját örömötökre, de biztos meglesz a gyümölcse!

Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10,

Nyári hangulat

Remélem megbocsájtjátok nekem, hogy hosszabb szövegelés nélkül bocsátom útjára e képsorozatot, de azt gondolom magáért beszél. Daniela Cavestany stylist és Jordi Canosa fotós munkája ez a vendégház.

Jó lenne már a lombok alatt hűsölni, de ami késik, az nem múlik, igaz?










Forrás

Csak 1 kép

Nahát, nekem ez tökéletes konyha lenne. Imádom az élénk színeket, a növényi indákat a csempén, szeretem a sok edényt, mütyürt, miegymást, ami ott sorakozik a polcokon. Igen, nekem való a nyitott polc. Örökké rendezgetném, mindig új és új variációkat találnék ki az elrendezésre. Isteni az a nagy óra is középen. El nem unnám nézegetni ezt a vidám nyüzsit.

Már csak két megválaszolatlan kérdés maradt bennem:

1. Ki fogja ezt takarítani?

2. Mit szólna hozzá a férjem?

A többi néma csend...

Forrás

Rétegelt lemez sokadszor

Nagyon helyes kis design széket találtam, amelynek ötletes elkészítési módja felkeltette a figyelmemet.

Az Offset ülőkét Giorgio Biscaro olasz designer tervezte, akinek bár a neve talán nem annyira közismert sok-sok cégnek dolgozott már, amelyek között olyan ismertek is vannak, mint a Foscarini. 2009-ben és 2010-ben pedig beválasztották a Milánói Salone Satellite kiállítói közé is.

Székünk ülőkéje tehát úgy készül, hogy több egész bükk rétegelt lemezt ugyanabban a szögben meghajlítanak, és fölszeletelik, majd csavarokkal rögzítik, nem ragasztással, mert a így stabilabb lesz. Az ülőfelületet natúr színűnek hagyják meg, csak a lábakat festik, így válik láthatóvá ez a szép minta.

Ez az eljárás nemcsak meggyorsítja a gyártási folyamatot, de gazdaságosabb anyagfelhasználást tesz lehetővé. A csomagolása is lapraszerelt, amivel szintén energiát takarítanak meg.

Kis helyes, nem?

Forrás

Bogyószínek

Nincs ebben a pár képben lakberendezésileg semmi olyan, amit óriási ötletként aposztrofálhatnék, de a színösszeállítás annyira megtetszett, hogy mégis fölraktam őket. Milyen jól néznek ki egymás mellett ezek a német nyelven bogyószíneknek nevezett árnyalatok! Kitűnő választás hozzá az a néhány, ma nagyon divatos, talán egzóta fa kiegészítő és a bambusz szék.

Ha valakihez esetleg valamely más szín állna közelebb, mondjuk egy kék, azzal is meg lehet próbálni, lényeg, hogy egy-két hozzá közeli árnyalatot válasszunk pl. pasztellkék, türkiz, és egész világos levendula is jól mutathat. Tessék kipróbálni!

Forrás

Új Armani konyha

Az együttműködés 2008-ban kezdődött az Armani és a Molteni között konyhák létrehozására; a brand neve Armani/Dada lett. (A Dada addig is és most is a Molteni konyhagyártó részlege/márkája.) Missziójuk szerényen fogalmazva: igazi az olasz stílus egyszerűségének és eleganciájának terjesztése az egész világon. Ebben segítek én most a magam szerény kis eszközeivel :)

Az első létrejött modell a Bridge volt még 2008-ban, majd jött a Calyx 2009-ben és most itt a Checkers. Ez utóbbi modellt láthatjátok a képeken hamisítatlan Armani stílusban. Visszafogott színvilág és elegancia jellemzi ezt is mint minden modelljét, valamint minőségi anyagok.

A felsők tolóajtósak és mindegyiknek az aljába LED csík van beépítve, ugyanígy a munkalap elülső, alsó részébe is - ez a Checkers egyedi innovációja. Fogantyúk mellőzve és az elszívó beépítve a felsőszekrénybe ettől is letisztultabb a kép.

Frontok tömör kőrisfa, magasfényű vagy metál lakk.

Munkalap fekete kő, hátlap üveg.
Gépek, ha jól látom Miele.
Lejjebb látható a teljes színvilág egyben.

Forrás

Itt jól látszik a beépített világítás:

Fehérebb a fehérnél?

A következő londoni lakás, már szinte teljesen fehér, de csak szinte. Nem nagyon tudok elképzelni egy minden kis apró szögletében is fehér lakást. Egyrészt nagyon szeretem a színeket, főleg a természetes árnyalatokat magam körül, másrészt minden anyag másképp fehér, még ha ugyanarra az árnyalatra is próbálnánk színezni. Más lesz a fehér fára festve, magasfénnyel, vagy matt hatással, más a porszórt festék a fém felületen, a falra festve és más a textilek különböző fajtáin is a lenvásznon, voile függönyön vagy a szatén ágyneműn.

Itt nem is ez történik. Figyeljétek meg, mindenhol hagytak egy kisebb-nagyobb felületet, ami más színű: parketta, gyerekjátékok, rózsaszín ágynemű, zöld kanapé és ez remekül feldobja a fehéret, nem beszélve a közelebbi szürkésfehér vagy natúr árnyalatokról, amelyeket szinte észre sem veszünk, mégis valójában eltérnek a fehér alaptól. Azért hangsúlyozom ezt mert szerintem ez az egyik titka az itt fellelhető harmóniának: a jól eltatalált színek, árnyalatok. A másik, a klasszikus és modern elemek aránya: a konyha és a nappali szinte teljesen modern, a többi helyiséggel ellentétben, amelyek viszont erőteljesen klasszikusra vannak véve, mégsem bántó, vagy stílustalan az összkép.

Ne feledkezzünk meg arról hogy megemlítsük a fürdőt, ami igazán különlegesen kellemes szoba hangulatúra készült. Nekem legalábbis nagyon tetszik. Jóformán csak attól fürdő, hogy benne van a kád, meg a mosdó egyébként nézhetnénk lakószobának is. Ez a törekvés, mint trend egyébként megjelent a a tavalyi frankfurti ISH vásáron is. Lényege: szakadjunk el az eddigi fürdőszoba elképzelésektől! Rendezzük be szabadabban, mobilabban fürdőszobánkat, nem muszáj plafonig csempéztetni, sőt egyáltalán nem muszáj! Vannak már kitűnő vízálló falfestékek is. Ne csak a fal mellé tegyük a berendezési tárgyakat, egy szép kád jól mutat a szoba közepén is. És végül visszatérve a kiinduló gondolathoz hasonlíthat fürdőszobánk inkább egy szoba, mint egy fürdő képére.

Forrás