Gyógyír

Fáradt vagyok, megtört és beteg is, mégis olyan jó ide visszajönni. Tudom, hogy virtuális, meg minden és tudom, hogy fogalmam sincs kik vagytok, akik ezt olvassátok néha, de akkor is... Magamat is emlékeztetnem kell: a világban ott a gyógyír mindenre, csak meg kell találni. Én ide hordom össze mindazt, ami feltölt, eltölt és befogad. Örülök, ha nektek is tetszik.

William Morris

Damien Hirst, The Anatomy of an Angel, 2008 (detail)

Paul Raeside

Fire Mandala by Sofia Ripa

Helló május!

Megint rájöttem, mennyire szeretem a májust és mindjárt vége. Emlékszem régebben sokkal többet voltam ilyenkor a zöldben. És most is úgy hiányzik. Ez a hónap a még-és-már. Egy ígéret, hogy a nyár még nem kezdődött el, de lehet sarut venni mezítlábra kilakkozott körmökkel és van már fagyi. Ígéret, hogy annyi minden történhet még ezen a nyáron, hogy rengeteg idő van még tervezgetni. Mindenütt virágok színesítik már a városi utcákat is. Az emberek lazábbak lesznek, színesebb ruhát vesznek és ha lehet kerthelyiségbe ülnek be, mert olyan jó egy pohár friss, hideg, szédítő sört inni miközben finom szellő simogatja bőrömet. És a madárcsicsergés is!

Helló május! Nem lehetne, hogy idén egy kicsit tovább maradsz?

Képek: Szoba kilátással, Klein Kinga

Nem hiányzik senki

Calliope Karvounis

Tengerparti ház a világtól távol. Saját partja van a háznak, hallom az óceán zúgását. Egy ágyon fekszem a part és a ház között, ágyam alatt homok. Betakaróztam kicsit, mert hűvös van. Most nagyon jó így, ha kinyitom a szemem látom a nagy vizet, amint összeér az éggel és a hullámokat, amint rövid időközönként partot érnek aztán visszahúzódnak az óriás víztömegbe. Tudom és érzem, hogy ez az örök mozgás. Egyedül vagyok. Kezem a homokban motoszkál, peregnek a szemek az ujjaim között. Mintha a tenger vigyázna rám, megnyugtat a hang és látvány. Még jobban bebugyolálom magam a könnyű takaróba, fészkelődöm kicsit. Senki sem zavar. Minden, amit hallok, látok, érzek: lecsitít, elringat, megnyugtat. Nem fog jönni senki, nem akar tőlem semmit, azt csinálom, amit akarok, addig fekszem itt, amíg jólesik. Nem kell semmi, legfeljebb egy finom limonádé. Itt is van mellettem, a pohárban szívószál citrom- és narancskarikák, illatos zöld gyógynövények. Nem hiányzom senkinek és nekem sem hiányzik senki. Nem bántok senkit azzal, hogy itt vagyok. Aki szeret tudja, hogy most erre van szükségem, nem haragszik, mert szeret. Nincs rám szükség és ez is jó érzés, megy az a világ nélkülem is. Nem kell mindenképpen pénzt keresnem. Nem kell emberekkel beszélgetnem, mikor nem akarok és feltétlenül szükséges dolgokat intéznem, mikor nincs kedvem rá. Itt élek, egybeolvadtam a tájjal; a földdel, a vízzel és a levegővel, az összes színükkel és hangjukkal, ami valaha volt vagy lesz. Nem gondolok semmire, csak erre. Annyi ideig, amíg jólesik. Most el sem tudom képzelni, hogy egyszer majd aktív leszek, de ez sem zavar. Jó itt, így most. Talán örökre... 

Hangulatom

József Attila: Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep.
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna.Nagy csend.
De hallanánk titkos éji zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon,
és beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

Stewart Edmondson（British） The Return of the Fieldfare 2010

Amelia Fletcher

Run Deep print by PiqueStudios by Pam Kwarchak

Three Rivers Deep

 John Singer Sargent (American, 1856–1925): Madame X

 Vincent van Gogh: Flowering Garden - 1888, Arles

Valérie Leblond