Jöhet a jó idő!

Hungarian design

A kellemesen meleg nyári napsütésben, kényelmes kerti bútorban ülve olvasgatok gyönyörű kertemben, kezemben egy pohár hideg itallal.

Nem őrültem meg, csak olvastam egy könyvet, amelyben azt írják így kell megfogalmazni vágyainkat, más néven ez a pozitív megerősítés. Jelen időben, kijelentő módban és részletesen, mintha már itt is lenne. Szóval ha itt lesz a jó idő, gondoljatok arra, hogy nekem is köszönhetitek:)

Addig is nézegessétek meg Szikszai László bútortervező - egy régebbi bejegyzésemben már említettem a nevét - modern és egyben természetközeli kerti bútorait. Anyaguk tüzihorganyzott acél és akácfa. A fa részeket kertibútorolajjal kezelték, hogy ellenálljanak az időjárás viszontagságainak. Praktikus, időtálló és minőségi darabok már látszatra is. Nemesen egyszerű vonalvezetésük lehetővé teszi szinte bármilyen stílusú kertben való elhelyezésüket. Vannak olyan szépek, mint a kereskedelemben kapható többi külföldi áru, sőt... ha kedvet kaptatok, hogy lecseréljétek elhasználódott, rég megunt műanyag kerti székeiteket, ne késlekedjetek!

Köszönöm a hozzájárulást Szikszai Lászlónak.

Fotó és styling: Cathrine Stuckhard & Rike

Ház a gyermekkoromból

Ilyen borús időben mint a mai, talán jobb is ha nem délszaki gyönyörűségekkel szomorítjuk magunkat. Bemutatok inkább egy olyan házikót, amely a zord északon is melegséget áraszt. Egy kedves, 70-es években épült házat alakítottak át a hozzá illő stílusban. Minimálba oltott retró, fehér falak, fekete pala járólap, hozzá kellemes faburkolatok, itt-ott színes textilek, a falon pedig szép grafikák, printek, fényképek. Egy kicsit tényleg a gyerekkoromat idézi. Még a nálunk kellemetlen emlékeket idéző lambériát is meg tudták csinálni úgy, hogy szép legyen.

A házat a cikk szerint egy Niels Fagerholts nevű dán építész tervezte, de nem találtam róla adatot. Ha valaki tud róla valamit, szívesen veszem kommentben.

Forrás

Inspiráció egy nyári olvasmányból

"Szobája a tengerre nézett. Augusztus volt. Nyitott ablaknál aludt. A régi, piros ripszfüggönyök, nem értek össze, így az első napsugarak ébresztették, és a hullámok hangja a part homokján. (...) Meg kellett várni, hogy a közös fürdőszoba szabad legyen, s hallgatózva figyelni a lefolyó és a vízöblítő zaját. Maigret szobájának volt egy kis erkélye. Ott nézelődött egy darabig köntösben; az elé táruló látvány valóban szép volt, a vakító fényben fürdő, hatalmas tengerpart, a kék és fehér vitorlákkal borított tenger. Látta az elsőként felállított csíkos napernyőket és az elsőként érkező piros fürdőruhás kölyköket.

Mire lement a szobájából, frissen megborotválkozva, a fülénél maradt kis szappanhabbal, már a harmadik pipájára gyújtott. (...)

- Szép jó napot, főfelügyelő!

Monsierur Leonard papucsban és ingujjban volt. A konyhában zöldborsó, frissen megtisztított sárgarépa, póréhagyma és krumpli volt előkészítve nagy edényekben. Különböző húsok piroslottak a faasztal fehér lapján, nyelvhalak és rombuszhalak vártak arra, hogy pikkelyeiket lekaparják.

- Egy pohárka fehéret, főfelügyelő?

Mindennap ez az első pohár. A tulaj fehérbora. Egyébként kitűnő kis bor, szinte zöld csillogással.

Maigret mégsem mehetett a parti homokba az édesanyák közé. Inkább végigsétált a Parti sétányon, időnként meg-megállva. Nézte a tengert, a tarka alakokat, amelyekből egyre több látszott a part menti hullámokban. Azután, amikor beért a város központjába, jobbra fordult egy szűk utcába, majd megérkezett a vásárcsarnokhoz.

Olyan lassan és komolyan járta körbe az árusok pultjait, mintha negyven emberre kellett volna főznie. Főleg a még mindig fickándozó halak előtt álldogált hosszabb ideig, és a rákfélénél; odanyújtott egy gyufaszálat az egyik homárnak, s az megragadta ollójával.

A második pohár fehérbor. Mert éppen ott volt szemben egy kisvendéglő, csak le kellett menni egy lépcsőfokot, mégis, mintha a piac folytatása lett volna, mert annak minden jó illatát ott is érezni lehetett.

Aztán elhaladt a Notre-Dame templom előtt, és megvette az újságját. Nem mehetett volna vissza a hotelszobájába olvasni?

Visszatért a Parti sétányra, kiült egy teraszra, mindig ugyanahhoz az asztalhoz. És mindig habozott, amikor a pincér a rendelésére várt. Mintha egyszer is mást ivott volna!

- Egy pohár fehérbort..."

A szöveg részlet Georges Simenon:Maigret nyaralni megy c. regényéből Bánki Ágnes fordításában. A cselekmény egy hangulatos francia tengerparti városban Les Sables-d'Olonne-ban játszódik. Ehhez kerestem eredeti képeket a helységről.

További kellemes nyarat mindenkinek!

Képek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9