Vers

MEGÉRKEZTEM

Ostromlott hétköznapok közt váratlanul csendben megbúvó tisztásra jutottam.
Tudom, mindig is itt volt, de az utat, mely hozzá vezet láthatatlanná tette a
varázslat.

A tó körül ismerős dzsungel, tengernyi növény, virágok, fák, illatos színezet.
Formák százai, mozdulatlan-nyüzsgő, buja környezet, nekem
otthon.

Színpompás, lüktető, mesés őserdő, mennyit kerestelek!
Kimerítő hegymenetek, kétségbeesett zarándoklatok, titkos kertek
közt, tudhattam volna, valahol sejtettem is, csak magamban lelhetlek,
itt leszek valódi
önmagam.

Hallom a vízcseppet,
legördül a levélen,
s a vízbe hull...
Végre minden a helyén,
lassítva elenyész
a vízgyűrű s elér a
lebegés. 

Henri Rousseau: Sétáló nő