Vers

Pu-erh

A szobában csönd.

Ülök az ablak előtt.

Vasárnap, októberi 

rámsötétedik.

Nézem a kertet,

 kezemben a csésze

kiürült.

A szobában csönd.

Ülök az ablak előtt.

Birtalan Balázs és a lét(ra)

Birtalan Balázs, amióta ezt a blogot írom, szinte napjaim része, pedig nem ismerem személyesen. Verseit gyakrabban olvasom, mint klasszikus kedvenceimet. Erre csakis a világháló volt képes, hogy elhozza hozzám, ahogy ő fogalmaz, "napi rendes és rendetlen agymenéseit" és persze ő maga, hogy megírta és közzétette azokat.  Az övé volt az első blog, amit olvasni kezdtem, rengeteg inspirációt és erőt adva ahhoz, hogy meg merjem mutatni magam, hogy folyamatosan keressem azt, aki-ami leginkább én vagyok. 

Most, egy fenyegető betegség árnyékában saját kiadásban adta ki összes verseit "Felmászok a létra" címmel. Jövedelme nem származik belőle, nem nagy manapság a kereslet a versek iránt... De nem azért ajánlom mert beteg. A versek jók, frissek, odamondós-érzelmesek. Egyszerre maiak és kortalanok.

Hoztam ízelítőnek belőle most egy hozzám közel álló témájút és szeretettel ajánlom az egész kötetet.

Itt tudjátok megrendelni.

Délután öt órakor

sok év haragja sírása

hogy dalra bírni nem tudom

ronda-zöld műanyag szájharmonika

gyerekkorom

börzsöny kamaszkor

harsány nagyzolás

röpül az ablakon a harmonika

zötyög a kisvasút tovább

zötyög tovább a kisvasút

döbbenet röhögés messze száll

bokrok alján a börzsöny harminc éve fújja

egy kisfiú kimondhatatlan dalát

Kovács Orsi fotói a Börzsönyről