Szoba kilátással: A szomorúság íze

A ház a konyhaablakkal szemben ma gyászos képet mutat. Ablakszemei mintha félárbocon lennének, talán szeretne visszaaludni. Én is jobb szeretek egy ilyen napon elbújni, visszamerülni az álmok közé és mit sem törődni a külvilággal, a pocsolyákat szétfröccsentő autókkal, esernyős bandukoló emberalakokkal.

Sötétebb ma, szinte picasso-i mélységeket mutat egy régi beázástól keletkezett pigmentfoltja és két kis, kalapos, henger formájú kéménye is reménytelenül tekintget a borús égbolt felé. Sejtik már, hogy ez a mai nap nem tartogat számukra sok vidámságot. Mégis - kell ez a hangulat is, ez a reménytelenség, vagy nosztalgia, vagy szomorúság vagy mi. Jó elmerülni a szürkeségben, belenézni, nekifeszülni. Kifürkészni, hogy vajon mit jelent, mit tartogat? Semmi tragédia, csak bambulni ebbe a homályos világba, az átláthatatlan felhőkbe, hallgatni az eső surrogását és szürcsölni egy forró italt. A gondolatokat pedig, melyekkel szembetalálkozom a ködben, félelem nélkül üdvözölni.